2014. január 26., vasárnap


Sziasztok! Tudom, hogy rég volt rész, de épp ezért próbáltam meg hosszabbra megírni a mostanit. Remélem, hogy jó lett és, hogy tetszeni fog nektek.
Köszönöm a hozzászólásokat és a kedves szavakat :)
Jó olvasást! Imádlak titeket!


15. Fejezet

Különböző érzések


Egészen kellemes és szép álmom volt. Egy gyönyörű tengerparton sétáltam ahol a homok besüppedt a talpam alatt és a tenger hullámai lágyan cirógatták a lábam. A parton szörfös fiúk tucatjai mászkáltak és hódították meg egyetlen kis mosolyukkal a lányok szívét, akik elpirulva inkább hátat fordítottak, leplezve zavarukat. Pár éves kisgyerekek szaladgáltak fagyival összekent arccal és páran még homokvárakat is építettek, de voltak akik labdáztak vagy éppen a szerelmükkel enyelegtek. Kellemes álom volt. Olyan valósághű. Én már láttam ezeket a dolgokat mikor még Amerikában éltünk. Honvágyam van, kár is tagadni...
Az álmom csodaszép volt, de véget ért, mert a telefonom hangos csörgése jelezte, hogy ideje lenne felkelni. Magamhoz vettem, megnéztem mennyi az idő, majd egy laza mozdulattal az ágyra dobtam és mivel a gravitáció és a fizika törvényei érvénybe léptek, ez egy kisebb ívet leírva, egyenesen a földre zuhant. Nem tudott érdekelni. Túl fáradt voltam, ráadásul pontosan tudtam, hogy mi vár rám a mai nap. Ma van a bál. Semmi kedvem hozzá. Semmi.
Mint egy zombi, úgy kelhettem fel az ágyból. Ma nincs suli, de még is úgy érzem mintha oda készülődnék. Niall és Ashly számít rám. Miattuk ki kell bírnom.
Elvánszorogtam a fürdőig, ahol kisebb szívrohamot kaptam mikor megláttam magam a tükörben. A hajam kócos, a szemeim karikásak és puffadtak a sok sírás miatt. Zayn, Zayn, Zayn. Miattad van. Utállak. Vagy ha nem is, akkor próbállak. Segítettem neked, de még egy köszönöm se hagyta el a szádat. Elegem van. Mostantól nem is érdekelsz! 
Megtámaszkodva a csap szélén, nézek farkas szemet saját magammal. Miért? Miért van az, hogy én mindenkinek segítek aki rossz passzban van, de ha én vagyok szarul azt észre se veszik?  Mert nem hagyom, hogy észrevegyék...
Ezért..
- Na ebből varázsolj herceg nőt anya. -Mormolom magam elé, mivel tudom, hogy percek kérdése és beront az anyám, hogy elkezdje a báli előkészületeket. A hajam, a ruhám és a sminkem mind az ő dolga, mert szereti magára vállalni ezeket. Rengeteget dolgozik így nem lenne szívem nemet mondani neki, hisz ilyenkor olyan lelkes. Ennyi neki is kijár. Én vagyok az egyetlen lány és mindig is szerette befonni a hajam és dicsekedni a szomszédoknak az állítólagos szépségemmel. Milyen kár, hogy én ezt nem így érzem..


***

- Drága kincsem én most elmegyek a ruhádért. Te addig mosd meg a hajad és nehogy beszárítsd, mert a természetes hullámában a legszebb! - Anya lelkesedése látszólag rám is rám ragadt, de az csak a profi színészi vénámnak volt köszönhető, hogy ezt el is hitte.
- Rendben anyu. - Kiáltom, mivel ő már a földszinten készülődött. Az egész alakos tükör előtt állva, alaposan végignéztem magamon. Semmi különleges. Hosszú barna haj és az átlagosnál kisebb magasság. Az arcom sem szép, inkább csak aranyos és a testalkatom se, az a külső tulajdonságom ami miatt belém lehetne szeretni. Egyedül a szemeim azok amik miatt úgy érzem különlegesebb vagyok. Kékek, de bizonyos fény viszonyok között akár még zöldnek is lehetne nézni. Ezt az egyet tényleg szeretem magamban.
- Kincsem! - Kiáltott fel anyu. - Itt van az egyik barátod! Beengedem, de nekem menni kell. Szia bogárkám!
- Szia anyu! - Válaszolok vissza . Biztos Niall az, bár megbeszéltük, hogy nem jön át addig míg készen nem vagyok. Mivel csak fehérnemű volt rajtam, így gyorsan magamra kaptam egy hosszú pólót. A szöszi előtt nem szégyellem magam. Már aludtam is vele, szóval szerintem ez már nem oszt nem szoroz. Az ablakon kinézve észreveszem még ahogy anyu beszáll a kocsiba és elhajt. Bár én is úgy láthatnám magam, ahogyan anyu engem. Nagyot sóhajtok és abban a pillanatban össze is rezzenek, mivel két kéz a csípőmre szorít és gyöngéd puszit nyom az illető a nyakamra. Ebből a tettből pedig tudom, hogy nem Niall a vendégem.
- Louis! - Fordulok meg vidáman. 
- Tudod reménykedtem benne, hogy az esti ruhádban leszel. - Kaján vigyor ül ki  arcára miközben kék számpárját az enyémbe fúrja.
- Azt majd csak este láthatod. 
- Az én kedvemért se veszed fel? - Kérdezi bájosan, mint egy három éves kisgyerek.
- Bizony, nem.
- Na és most? -Kérdezi, majd közelebb von magához. Ajkai már csak pár centire vannak az enyémtől.
- Nem még most sem. -  Óvatosan közelebb vont magához és várt. Nekem kellett eldönteni, hogy mit szeretnék. Egyértelmű volt. Csókot. Ajkaimat óvatosan az övéire nyomtam, viszont abban a pillanatban a lábam már nem a földön volt, mivel Louis felkapva engem egyenesen az ágyig vitt, ahol gyengéden végigfektetett. Felém tornyosult, mélyen a szemembe nézett és csak ennyit mondott.
- Gyönyörű vagy. - Mondd mit látsz bennem Louis? Mi olyan gyönyörű bennem? Miért vonzódsz hozzám ennyire? Nem értem... Komolyan nem...
- Miért? - Bukik ki belőlem a kérdés. - Miért? - Hangom elcsuklik, a sírás kerülget. - Csak azért vagyok gyönyörű mert hagyom, hogy megfektess?
- Mi? Emily dehogy. Te ezt hiszed?
- Olyan kedves vagy hozzám. - Ennyi. Eddig bírtam sírva fakadtam - Nem akarlak elveszíteni Louis.
- Nem fogsz. - Hangja megnyugtatott.
- Biztos? - Kérdeztem hüppögve.
- Ígérem neked. Megesküszöm. - És abból ahogy ránéztem biztosra vettem, hogy igazat mond. - De mi a baj Emily? - Én pedig elmondtam neki. Ő pedig elképedve végighallgatta..... Louis Tomlinson az egyetlen ember aki tudja mi bánt. Megbízok benne. Nem árulja el senkinek. Remélem..

***

Elképedve néztem végig magamon a tükörbe, miközben anyu az utolsó simításokat is elvégezte a hajamon.
- Csodaszép vagy életem. - Mosolygott rám anyu. Halványan ugyan, de én is ezt tettem.
- Nem jó ez így. - Vakargatta apu a tarkóját.
- Miért? - Kérdeztem félve. - Nem tetszik?
- Dehogynem, csak nyugodtabb lennék ha az öcséd veled mehetne.
- Ezt adom. - Szólt közbe Chris, aki keresztbe fonta kezeit a mellkasa előtt és úgy mért végig. - Nővérkém így megfognak erőszakolni.
- Jaj ne legyetek már ünnep rontók! - Szólt rájuk anyu. - Hogy erőszakolnák már meg? 
- Elkábítják, elrabolják, megerőszakolják. Ezen mi nem érthető? - Fintorodig el az öcsém.
- Drága fiam, te beteg vagy. Túl sok bűn üldözős filmet néztél. - Forgatja meg a szemeit anyum.
- Te komolyan nem félted? - Öcsém széttárta kezeit.
- Ott lesz Niall is. - Vetem közbe.
- Még egy ok az aggodalomra. - Nevet fel Chris.
- Bunkó. - Nyújtom ki rá a nyelvem.
- Szóval akkor Chris nem mehet? - Kérdezi apu. 
- Nem! -Vágjuk rá egyszerre anyuval.
- Jól van na. Le ne harapjátok a fejemet.
- Nő uralom van. - Csóválja a fejét az öcsém.
Na igen ez az én családom. Kicsit defektesek, de a világ legjobb szüleit és a legédesebb öccsét kaptam ajándékba. Szeretem őket. Nélkülük az életem semmit sem érne....

***

- Nekem lesz a legjobb dolgom ezen a bálon. - Lelkendezett Niall. - Két jó csajjal megyek és mindenki irigy lesz rám. - A szöszi arcáról le se lehetett vakarni azt a bárgyú mosolyt.
- Bolond vagy. - Jegyzi meg halkan Ashly, mire a szöszi mérgesen méregeti.
- Te meg vészesen magas mégse szólok. - Mindig ezt csinálják. Rosszabbak mint egy házaspár. 
- Te meg túl szőke. - Vág vissza a barátnőm.
- Te is az vagy.
- De én lány vagyok.
- És ez mióta érdekes?
- Horan ez nem vicces! 
- Nem akarom megzavarni ezt a elmés csevegést, de megérkeztünk. - Szólok közbe mert félő, hogy még egymásnak mennek.
- Király. Hölgyeké az elsőbbség. - Niall kinyitja nekünk az ajtót, majd maga után bezárva azt megjegyzi, hogy mennyire jól néz ki a kajás asztal. Csinálunk pár képet, de egyébkén gyorsan elindulunk a bálterem irányába. Belépve egyből megcsap a sok különböző parfüm illata és felcsendülnek a jól ismert dallamok és mindenki nevet, eszik, iszik, vagy táncol. Hangulatos kis este, az már biztos.
Körbenézek ismerős arcokat keresve és szinte azonnal kiszúrom az egyik asztalnál ülő Liam-et. Szinte futva sietek oda hozzá, hogy üdvözölhessem. Jelenlétemet ő is kiszúrja és a székről felállva tárt karokkal fogad. Belesimulok ölelésébe és a szívem megnyugvásra talál. Az egész napi problémáim és kétségeim elszállnak, mikor az erős kezek közrefognak. Biztonságban érzem magam mellette. Mint egy idősebb fiútestvér aki szavak nélkül is megért.
- Pici hölgy, maga aztán kitett magáért. Káprázatosan nézel ki. - Mosolyog rám kedvesem, de szavai üres fülekre találnak. Ha annyira szép vagyok, miért nincs senkim. Próbálok hinni a kedves szavaknak, de nem megy.
- Wood. - Hallok meg egy nevetős és csilingelős hangot.
- Harry. - Ajkaim felfelé görbülnek már a puszta látványától is. Elegáns öltözete tökéletesen rá van szabva és sármos arcvonásai most még férfiasabbnak tűnnek. Tekintete elidőzik rajtam. Alaposan végigmér és miután végzett, cseppet sem illendően a szemembe mondja.
- Dögös vagy. Egy menet a mosdóban? - Kacsintás zavarba hoz, de az eddigi bókok közül talán ezt éreztem a legőszintébbnek. Nevetnem kellett rajta.
- Kösz nem. - Nevetek tovább. - Majd a barátnőd. - Kacsintok mire ő megragadja a karomat és közelebb von magához.
- Bella nincs itt. Amiről nem tud az nem is fáj neki. - Ezzel a mondatával azonban feldühít.
- Bunkó vagy. Ha nem szereted ne szórakozz vele. - Zöld íriszei az enyémeket fürkészik és jelen pillanatban nem tudom kivenni, hogy most mérges, sértődött, vagy pusztán csak dühös a szavaim miatt. Azonban nem tudom, hogy miért és, hogy hogyan de egy pillanatra azt kívántam bárcsak minden ugyan ilyen maradna. Azt akartam, hogy Harry ne mozduljon el mellőlem és, hogy ne távolodjon el. Ez sem jó. Vonzódni olyanhoz aki csak kihasznál. 
- Elengednél? - Kérdezem végül, de a szívem mélyén én sem akarom.
- Mi van ha nem? - Húzza fel szemöldökét.
- Akkor megveretlek Liam barátommal.
- Azt hiszed, hogy ártani tudna nekem? - Kérdezi miközben feje vészesen közelít hozzám.
- Miért nem? - Kérdezem mire felnevet.
- Alábecsülsz Wood.
- Mit tudsz te amit ő nem?
- Csábítani, lányokat extázisba ejteni, szenvedélyesen csókolni, és éreztetni egy lánnyal, hogy gyönyörű. - Szemibe nézve elönt egy furcsa érzés. Más ez mint mikor Louis hozzámér vagy megcsókol. Nála csak olyankor érzek igazi vonzalmat. Harry azonban pusztán azzal, hogy beszél olyan érzéseket vált ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy létezik.  Aggasztó, nagyon aggasztó.
- Kérlek Harry. - Sóhajtok nagyot. - Menj és csábíts más lányokat. Nekem nem kellesz. - Csak ránk ne szakadjon a plafon te jó isten! Ekkorát hazudni már tuti, hogy bűn.
Szemeiben azonban nem a sértődöttséget vélem felfedezni, hanem a kihívást jelentő tüzet. Szépen lassan elenged és annyit mond.
- Majd meglátjuk.

A szívem a torkomban dobogott és a vér lüktetett az ereimben. Túl sok volt ez nekem. Túl sok mindenre jöttem rá a mai nap. Különböző érzések... Liam, aki a bátyám is lehetne. Niall, aki a legjobb barátom. Louis, aki egy hülye romantikus filmben, tuti a szeretőm lenne. Harry, aki pusztán azzal, hogy van nehezebbé teszi a lélegzet vételemet és a józan gondolkodásomat.
Na és persze van még egy valaki, de arra inkább nem gondolok.
- Szabad egy táncra? - Torkomban a gombóc kétszer akkora lett mint eddig. Felnéztem de bár ne tettem volna, mert így láttam, ahogyan válaszra vár. Most mit tegyek? Habozásomnak azonban meglett a következménye, mivel leült mellém. - Tudom, hogy haragszol. - Kezd bele. - Jogosan. - Sóhajt fel. - Meg kellett volna köszönnöm és bocsánatot kellett volna kérnem az apám miatt.
- De nem tetted. - Szólok közbe és most már bátran beletudok nézni a barna és csillogó szemeibe, mivel dühít ez az egész helyzet.
- Sajnálom, de hagy engeszteljelek ki. Táncolj velem.
- Mert az elég... - Forgatom meg a szemeimet.
- Csak egy tánc. - Mosolyodik el. - Vagy talán félsz attól, hogy a csáberőm miatt rám veted magad?
- Sok mindentől félek, de ettől nem. - Hazudj csak. Hazudj....
- Akkor nem fogsz belehalni egy táncba.
- Legyen. - Sóhajtottam, mire ő a kezét nyújtotta én pedig elfogadtam. A tánctér közepére húzott és szorosan a csípőmre tette kezeit, mire én csúnyán néztem rá.
- Oké. Oké. Vágom, semmi taperolás, de ne feszengj már ennyire. Nem harapok. - Kis mosoly kúszik ajkaimra, de hamar le is fagy, mikor fülemhez hajolva a következő szavakat suttogja. - Itt még biztos nem. - Majd eltávolodik tőlem és a tekintetemet keresi, de én a gallérját szugerálom.
- Nem vagy vicces. - Mondom.
- Te se vagy egy humorzsák, de elnézem neked.
- Te nézed el nekem? - Kérdezem kicsit felháborodottan. - Te nekem?
- Jaj de kis heves lett valaki. - Nevet fel. - Ez tetszik. - Mondja, majd hirtelen közelebb húz magához.
- Zayn én vissza szeretnék menni. - Szavaim azonban süket fülekre találtak, mivel Zayn nem elengedett, hanem még szorosabban tartott. Nem akar elengedni? Ez a gondolat megmelengette a szívemet, de egyben rossz érzést is keltett bennem. Nem szabadna engednem neki. Azonban hiába voltam tisztában ezzel, az eszem nem tudott megálljt parancsolni a szívemnek, mert volt még egy érzés a lelkemben ami különbözött a többitől. Ezt Zayn Malik iránt érzem, de még magamnak se merem és nem is akarom bevallani.
Drága Emily Wood már megint nagy hibát követsz el! Súgta egy belső hang.  Tudom. Tudom. Tudom. De mit tehetnék? Sodródok az árral és csak reménykedni tudok. Remélni, hogy a múlt nem ismétli meg önmagát..

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik ez a rész is! Remélem, hogy lesz következő! :)
    Imádom, ahogy írsz. Nem csak komoly a szöveg, hanem vicces is, ahol nevetni lehet. Olvasás közben teljesen bele tudom magam élni a történetbe, ami szerintem nagyon sokat jelent egy blognál.
    Csak így tovább! ;)

    Ui.: Ha van kedved néz be hozzám is! És egy cserében is szívesen benne vagyok! ;) /Katt a nevemre/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok a kedves szavaidért. Jól esik a dicséret. Köszönöm szépen! :) Persze hogy lesz következő rész csak sajnos a technika Istene ne éppen kegyes hozzám mostanság. De megigérhetem hogy kevesebb mint két hét múlva máresz fent új rész és onnantól kezdve folyamatosan hozom :)) A cserébe persze én is szívesen benne vagyok de ezt is csak később tudom megvalósitani,nagyon sajnálom! Még egyszer köszönöm a kedves szavakat!! :))

      Törlés
  2. És lemaradt, hogy egy díj is vár rád nálam! :)
    http://dontforgetwhereyoubelong1.blogspot.hu/2014/03/dij-1.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképeszt a kedvességed :) Nagyon aranyos vagy! Köszönöm!

      Törlés