2013. augusztus 29., csütörtök

6. Fejezet 
Először is köszönöm azoknak, akik olvassák a blogom, nagyon hálás vagyok érte :)
Ha nem lenne nagy gond, megkérnélek titeket, hogy ide is látogassatok be :)
http://whataboutlove-1d.blogspot.hu/ Ezt, majd csak később kezdem el írni, de jó lenne tudni a véleményeteket. Kérlek titeket ha nem nagy kérés olvassátok el és ha lehet komizzatok. :) Köszönöm és remélem tetszeni fog ez a rész :)
Téved!

- Vigyem a táskádat? - Kérdezte Niall, miközben hazafelé sétáltunk a suliból.
- Nem kell, köszi én is elbírom. - Makacskodtam. Niall ezt mindig megkérdezi, de soha nem engedem neki, hogy az enyémet is ő cipelje. Most is csak felnevet, majd rosszallóan megrázza a fejét, de nem szól semmit,  gondolom már hozzászokott eme tulajdonságomhoz is. - Nem maradsz egy kicsit? - Kérdezem meg.
- Most nem lehet. Tudod ma lesz a nagy meccsünk. - Villantott nagy mosolyt. Basszus tényleg, hisz az ma van. - Elfelejtetted mi?
- Csak egy kicsit. - Vallom be őszintén, hisz hiába tagadnám, úgy is rájönne.
- Pont olyan vagy mint egy aranyhal. Három másodpercig minden rendben, de utána még az is elfelejted, hogy mi a neved. - Nevet fel, mire én játékosan meglököm és nevetek vele együtt. - De ugye eljössz?
- Persze, hogy elmegyek, semmi pénzért nem hagynám ki. Ráadásul most végre megmutathatod, hogy tényleg olyan jó vagy-e mint azt állítod.
- Hidd el nem fogsz csalódni. -Kacsintott.
- Nagyképű.
- Nem is. - Durcizott be. Ajkait lebiggyesztette és kezeit mellkasa előtt keresztezte, majd hátat fordított. Persze pontosan tudtam, hogy ez mind csak vicc és nem sértődött meg igazából, de én ennek ellenére is kiakartam engesztelni. Mögé léptem és hátulról megölelem.
- Na és mit szólna hozzá ez a nagy csodacsatár, ha készítenék neki valami finomat, miután megnyerték a meccset?
- Attól függ mit. - Mondta még mindig háttal nekem, de hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Mit óhajt az úrfi?
- Egy győzelmi tortát.
- Meglesz! - Mondtam, mire megfordult.
- Komolyan? - Olyan volt mint egy kisgyerek, akinek azt mondták megkaphatja a legújabb versenyautót.
- Komolyan. - Bólogattam.
- Te vagy a legjobb. - Örvendezett és a karjaiba zárt. Imádom mikor ilyen kis hülye.

***

Este hét óra van. Itt vagyok Niallék meccsén. A lelátón ülök és várom, hogy a fiúk kivonuljanak a pályára és elverjék a másik csapatot. Izgatott vagyok. A szívem gyorsan ver, a tenyerem izzad és legszívesebben leverném az ellenfél szurkolóit, amiért itt ócsárolják a fiúkat. Várjanak csak, úgy is kikapnak. Bár még nem láttam a szösziéket csapatként focizni, de Niallt már láttam és ha a többiek csak fele annyira ügyesek mint ő, akkor simán nyerjük ezt a meccset.
És elérkezett a pillanat. Először a másik suli csapata futott ki a pályára. A szurkoló táboruk hatalmas sikításba és üvöltözésbe tört ki, míg mi a Callan School gimisei kifütyültük őket. Aztán mikor megjelentek a mi fiaink ugyan ez történt csak fordítva. Én is felálltam és kiabáltam, ahogy csak tudtam. Nem éreztem cikinek, körülöttem mindenki ezt csinálta, az lett volna furcsa, ha csak ülök és csöndben maradok.
- Hajrá Niall. - Ordítottam, olyan hangosan ahogy csak tudtam, de arra nem gondoltam volna, hogy meg is hallja. De mint általában, most is tévedtem. Niall megfordult és tekintetével engem keresett. Integetni kezdtem neki és észre is vett. Küldött felém egy hatalmas mosolyt és miután visszaintett csatlakozott a többiekhez. Mikor meglátom a szöszi mezszámát, mosolyra húzódik a szám. Tizenhármas. A szerencseszámom.  
Kicsit jobban megnéztem a többi fiút is és valahogy tekintetem összetalálkozott egy olyan emberével, akire egyáltalán nem voltam kíváncsi. Elfordítottam a fejem, de még így is éreztem perszelő tekintetét magamon.
***

Hatalmas meccs volt. A fiúk nagyon ügyesek voltak. Az első félidőben még vesztésre álltak, de utána Liam góljával kiegyenlítettek és az utolsó öt percben Louis és Niall elképesztő összjátékával meg is nyerték a mérkőzést. Mikor vége lett a meccsnek, azonnal lefutottam a pályára és Niallre ugrottam. Röhögve fetrengtünk a földön és nem igazán törődtünk avval, hogy mit gondolnak mások.
Miután Niall átöltözött, hazakísért ahol megkapta a tortáját, de nem evett belőle mert meg akarta mutatni a többieknek. Mivel győztek, szerveztek egy kisebb bulit ahova engem is meghívtak. Liam házába mentünk, ami a szösziéhez hasonlóan hatalmas volt és gyönyörű. Mivel nagyjából ismerek mindenki, hamar elvegyültem a tömegben.
- Nocsak, nocsak, csak nem a pici, de gyönyörű Emily Wood érkezett meg köreinkbe?
- Neked is szia Tomy. - Nevettem fel, mert valahogy olyan viccesen tud bókolni, miközben aranyos marad.
- Na, hogy tetszik a focibuli? - Kérdezte kicsit gúnyosan. Tomy a suli kosárcsapatának tagja és mióta világ a világ van egyfajta versenyzési hajlam a két csapat közt. Persze nem utálják egymást, de próbálnak mindig jobbak lenni a másiknál.
- Ugyan Tomy, ne légy ilyen, hisz múltkor ti is nyertetek.
- Te hallottál róla? - Kérdezte csillogó szemekkel.
- Persze és az is tudom, hogy tíz ponttal vertétek el őket. Legközelebb elmegyek a ti meccsetekre is. Na mit szólsz hozzá?
- Azt, hogy eszméletlenül király lenne. Tudod beállhatnál pom-pom lánynak, kicsit feldobnád a hangulatot. - Kacsintott.
- Jól van Tomy. -Nevettem el magam. - Majd megfontolom.- Még beszélgettünk egy ideig, de Tomy kiszemelt magának valami kis csajt és őt kezdte el fűzni. Nem bántam, aranyosnak tűnik, Tomy-t meg amúgy is bírom szóval inkább szurkoltam neki.
 A buli eléggé jól sikerült, a fiúk is teljesen készek voltak. Ordibálva mondogatták, hogy " Nyertünk, nyertünk". Nagyon viccesek. A földön fetrengve és a hasamat fogva szinte már sírva nevettem rajtuk. Fél pucéran a kanapén ugráltak és egymást lökdösve tartottak beszédeket arról, hogy miért ők a legjobbak a csapatban. A sok nevetéstől kifulladtam, így úgy döntöttem kimegyek kicsit a kertbe. Viszont mikor elhúztam az ajtót és megláttam ki ül kint, szinte azonnal visszarohantam volna a házba. De nem vagyok gyáva, nem félek tőle és most már túl ciki lenne visszamenni. Egy kis kerti székben ült és szívta a cigijét. Nem káros ez neki? Hisz még is csak sportol. Fejemet megrázva térítettem vissza magam a jelenbe. Mikor észrevette, hogy én is kint vagyok, fejét lassan felém fordította, alaposan végigmért majd egyenesen a szemembe nézve, megvető pillantásával jutalmazott. Miért ilyen velem? Miért utál ennyire?
- Elmondanád, hogy mit tettem annak érdekében, hogy úgy nézz rám mint egy véres rongyra? - Kérdeztem.
- Semmit. - Válaszolja.
- Akkor?
- A puszta jelenléteddel idegesítesz. Ennyi...
- Ó a puszta jelenlétemmel? - Kezdtem nagyon mérges lenni.
- Igen. - Mondta, majd még egyet beleszívott a cigijébe.
- Mit tettem? -Kérdeztem széttárt kezekkel.
- Mondom semmit nem tettél. - Hangja nyugodt volt és távolságtartó.
- Az lehetetlen. Valamit csinálnom kellett, hogy így érzel. Mondd el! - Parancsoltam rá.
- Tényleg ezt akarod? - Vonja fel szemöldökét és kicsit oldalra biccenti fejét.
- Igen!
- Utálom, hogy mindig ott vagy ahol mi. Utálom azt, hogy úgy gondolod Niall a legjobb barátod lehet. Kiakarod sajátítani. Kiábrándítalak kicsi lány, az lehetetlen, hogy engem a tényleges legjobb barátját lecserélje rád, egy senkire.
- Szóval ezzel van bajod? - Kérdeztem mérgesen, a sírás szélén állva.
- Ezzel is.
- És még mivel? - Most már nem mindegy ha ezt is elmondja? Legalább megtudom.
- Azzal, hogy elhiszed, hogy téged itt mindenki mennyire szeret. Arról nem is beszélve, hogy úgy gondolod minden fiú odáig van érted, pedig itt a legtöbb megfektetne és kész. - Szavai fájta. Nagyon fájtak.
- Rohadj meg!
- Ennyit tudsz mondani? - Kérdezte nevetve. - Kicsi vagy te még ide, inkább menny haza.
- Tudod nagyon félreismerhettél ha ezek miatt utálsz. De leszarom. Nem is tudom miért adok egy ilyen seggfej véleményére, mint amilyen te vagy. Rohadj meg Zayn! - Vágtam fejéhez, majd amilyen gyorsan csak tudtam berohantam a házba.
Hülye barom. Egyáltalán, hogy tudott ilyeneket a fejemhez vágni? Téved. Mindenben téved. Semmi sem igaz abból amit mondott. Én nem akarom kisajátítani a szöszit. Ekkora baromságot se hallottam még. Arról pedig nem is beszélve, hogy azt hiszi, hogy azt gondolom, hogy az összes fiú odáig van értem. Ebben is téved, mert ez egyáltalán nincs így. Soha nem gondoltam ezt. Szerintem nem én vagyok a legszebb lány a földön, sőt még a suliban sem. Az itteni fiúk nagy része, csak haverként gondol rám. Ez a gyerek úgy hülye ahogy van. Szavai jobban fájtak mint azt hittem. Téved Emily! Te egyáltalán nem vagy ilyen. Próbáltam magam meggyőzni, de ez most nem nagyon ment. Fordulj fel Malik!
- Hó-hó-hó - Állított meg Louis, mikor véletlenül nekirohantam. - Mi van veled, te kis tank. - Nevetett fel először, de mikor meglátta könnyes szemeimet, ijedten fogta kezei közé arcom. - Mi a baj? Bántottak? Melyik volt az? - Nézett körbe és szemében láttam a dühöt. Fontos lennék neki? Igaz az utóbbi két hónapban elég közel került hozzám ez a mindig mosolygós fiú, de most még engem is meglepett viselkedése.
- Semmi baj Louis, csak egy barom hazugságai gyötrik piciny lelkem.
- Értem én a kisasszony problémáját. Netalántán szeretné ha beverném annak a tuskó vadbaromnak a képét, aki megsértette önt Miss Wood? - Halványan elmosolyodtam. Louis úgy beszélt hozzám, mint a régi időkben a hercegnőkhöz volt szokás.
- Nem Mr. Tomlinson, de köszönöm ajánlatát. - Továbbra is csak mosolyogni tudtam.
- Felettébb gyönyörűnek tetszik lenni mikor mosolyog Miss Wood. - Hajolt közelebb hozzám.
- Mr. Tomlinson ha kérhetném ne hozzon zavarba, mert még elpirulok.
- Az nem probléma kisasszony, ez is csak azt mutatja mennyire végzem jól a dolgom.
- És mi az ön dolga ha szabad kérdeznem?
- Boldoggá tenni önt kisasszony!
- Boldoggá szeretne tenni? - Kérdeztem, majd még közelebb hajoltam hozzá. Szánk már szinte összeért. Louis nyelt egy nagyot és éreztem nem igazán bír már magával.
- Igen szeretném. - Mondta, majd fenekemnél alul megfogott, lábaimat összefontam a derekánál és felvitt az emeletre. "Arról nem is beszélve, hogy úgy gondolod minden fiú odáig van érted, pedig itt a legtöbb megfektetne és kész". Zayn mondata ott zakatolt a fejembe. Felejtsd el Emily! Téved! Louis nem olyan! 
Szinte betörtük a szoba ajtaját. Lerakott és bezárta maga mögött az ajtót. Odalépett hozzám, közelebb húzott magához és megcsókolt. " Elhiszed, hogy itt téged mindenki mennyire szeret" Jutott eszembe Zayn másik mondata. Engem igen is szeretnek! Niall legalább is biztos. Louis is. Nem szerelemből de szeret. Tévedsz Malik. Tévedsz!
Louis szenvedélyes volt és vággyal teli. Imádom a közelségét, valahogy nem tudok betelni vele. Csókcsatánk közepette, elaraszoltunk az ágyig, ahol ledöntött. Felém tornyosult, levette rólam a felsőmet, majd az a szoba egyik végébe hajította. Apró csókokat hagyott testem különböző részein, ami belőlem hangos sóhajokat váltott ki. Szépen lassan vetkőztetett, egészen addig míg már csak fehérnemű volt rajtam. Kicsit felültem, eltolva magamtól Louis-t. Először furcsán nézett rám, de hamar rájött nem akarok semmi "rosszat". Levettem róla a felsőjét és így láthattam kidolgozott testének minden egyes porcikáját. Imádtam a látványt. Én jövök!  Lenyomtam Louis-t az ágyra, ő pedig hagyta magát, kicsit se volt ellenére a szerepcsere. Most én hintettem be csókokkal testének minden kis szegletét. V vonalánál, mindkét oldalon elhalmoztam puszikkal, ami belőle halk nyögést váltott ki. Folytattam volna, ha nem teper hirtelen maga alá. Gyönyörű kék szemei engem figyeltek.
- Biztos akarod? - És ez volt az a pillanat, amikor elszállt minden kétségem. Biztos vagyok benne, ha most azt mondanám, hogy nem akkor nem haragudna meg és abbahagyná. De én nem akarom, leállítani.
- Igen. - Válaszoltam.
- Nos akkor tényleg boldoggá tudlak tenni...

Niall Horan

- Bella! Bella, várj már egy kicsit. - Megragadtam csuklójánál fogva, hogy legalább lassítson.
- Mi van Niall?
- Nem beszélhetnénk?
- Még is miről? - Kérdezte, mintha nem értene semmit.
- Tudod te azt, ne játszd a buta libát! 
- Niall én már elfelejtettem, tovább léptem. Te is tedd ezt!
- Ennyi? Ennyit mondasz?  Felejtsem el? Tudod te, hogy mekkora bűntudat emészt már hetek óta?
- Erről nem én tehetek Niall.
- Te is közrejátszottál.
- Férfiak... Mind szűklátókörűek vagytok. - Forgattam meg szemeit.
- Ezt most magyarázd el, kérlek!
- Te csak azt nézed, hogy a kis barátodat milyen rosszul érinti majd a tény, hogy lefeküdtél velem. Bezzeg azt egyikőtök se nézi, hogy mi van velem. Kivagyok használva! Harry lefeküdhet bármelyik csajjal, de ha én teszem ugyan ezt, az már főbenjáró bűnnek számít. Elegem volt! - Szemeibe könnyek gyűltek. Megsajnáltam. Magamhoz húzom és bár először próbál eltolni, hamar megadja magát és szinte nekipréseli magát a testemnek. Megölelem, magamba szívom illatát, mire a szíven szinte kiugrik helyéről, olyan gyorsan ver. Tényleg ennyire belehabarodtam volna?
Miután megnyugtattam Bellát, hagytam hagy mennyen a dolgára. Kimentem a nappaliba és Zayn üldögélt a kanapén. Whiskey-t iszogatott. Arca kicsit nyúzott volt. Lehuppantam mellé. Zayn a fiúk közül a legjobb barátom, persze a többieket is nagyon szeretem, de ő áll hozzám a legközelebb, annak ellenére, hogy vannak zűrös dolgai..
- Mizu haver? - Kérdeztem tőle, majd levetődtem mellé.
- Semmi. - Mondta, majd ivott még egy kicsit a whiskey-ből.
- Kicsit nyúzott vagy. Nincs gond?
- Nincs.
- Ismerlek Zayn, tudom ha gond van. Szóval nekem ne hazudj! - Zayn csak féloldalas mosolyra húzza a száját. Ezzel szokta elkábítani a lányokat.
- Oké. - Válaszolja.
- Te, amúgy nem tudod hol van Emily? Már rég nem láttam. Vajon haza ment? - Kérdeztem, viszont mondataimra Zayn teste megfeszült és olyan erősen szorította a poharat, hogy azt hittem széttöri.
- Nem, nem tudom, hol van a te kis Emilyd. - Válaszolja gúnyosan. Sejtettem, hogy nem kedvelik egymást, na de ennyire...
- Jól van csak kérdeztem. Amúgy, majd jó lenne ha tudnánk beszélgetni.
- Csaj ügy? - Kérdezte miután lehúzott még egy adag piát.
- Zayn, szerintem túl sokat iszol! - Csak megrántotta vállát és ennyiben hagyta.
- Szóval?
- Igen az.
- Kitalálom. Emily. - Forgatta meg szemeit, majd gúnyosan elnevette magát.
- Két dolog Zayn. Az első, hogy ha lehet ne beszélj így picúrról.
- Picúr. - Nevetett fel Zayn.- Na igen azt hiszem, ez találó név. És mi a másik?
- Az, hogy nem Emilyről van szó. - Látszólag Zayn meglepődött, de mintha meg is könnyebbült volna.
- Na lökjed akkor, bár nem ígérem, hogy ebben az állapotomban felfogom minden szavad.
- Bella..
- Bella Stone? - Kérdezte nagy szemekkel.
- Igen.
- Aj tesó, azt ugye tudod, hogy azt a lányt szeretni veszélyes dolog?
- Tisztában vagyok vele, de akkor is... - Itt megakadtam, nehéz ezt kimondani.
- Szereted.. - Fejezte be Zayn a mondatomat.
- Igen.
- Akkor küzdj érte.
- Komolyan?
- Persze. Mit veszthetsz vele? Ugyan olyan esélyed van, mint Harry-nek
- Ezt nem hinném. - Ráztam meg a fejem.
- Aj ugyan már. Aranyos pofid van, szép kék szemed, te vagy a szőke herceg fehér lovon. Ezért minden lány bolondul.
-  De ő Harryé.
- És ezt ki mondja? Kőbe van vésve, vagy mi? Meg amúgy is, egy lány hamar megunja, ha úgy viselkednek vele mint, ahogy Harry viselkedik Bellával.
- Úgy gondolod?
- Ja. Persze te is tudod, hogy Harry nekem is olyan mintha a testvérem lenne, de ő körülbelül  annyira bánik jól a lányokkal mint én... Van esélyed, hidd el nekem. Te figyelmes vagy és aranyos és ez kell a lányoknak. De ha most megbocsájtasz, dolgom van, az a kis szőkeség szemez már velem egy ideje. - Mondta Zayn, majd feltápászkodott a fotelből és egyenesen a szőke lány felé vette az irányt. Nem csalódtam Zayn-ben. Tud ő kedves is lenni ha akar. Kár, hogy ezt az oldalát nagy valószínűséggel csak nekem mutatja meg.....

Emily Wood

Az örömhullám átjárja a testem. Feltörő nyögéseimet Louis csókjába próbálom fojtani, kisebb nagyobb sikerrel. Louis lihegve dől mellém. Nem tudunk megszólalni. Louis elképesztő és egy talpig úriember. Semmi olyat nem csinált ami nekem ne lett volna jó. Nem erőltetett semmit.
- Ez elképesztő volt. - Szólalt meg lihegve Louis.
- Aha. - Én csak ennyit tudtam kinyögni.
- De ugye nem bántad meg? - Kérdezte miközben fejét felém fordította.
- Nem. Egyáltalán nem.
- Fontos vagy nekem Emily, nem akarom, hogy az ami kettőnk közt történt az hatással legyen a barátságunkra.
- Nem lesz. -Ráztam meg a fejem. - Nincs semmi baj Louis.
- Ennek, nagyon örülök.
Hallod ez Malik? Fontos vagyok neki. Tévedtél, mindenben tévedtél!

2013. augusztus 24., szombat

5. Fejezet
Hiba volt?

Niall Horan

Tudod milyen érzés egy buli után, reggel másnaposan felkelni és rájönni arra, hogy az este egy hatalmas hibát követtél el, amit legszívesebben visszacsinálnál, de nem lehet? Ha igen akkor most mélységesen együtt érzek veled, ha nem akkor elmondom, hogy kurvaszar! Hogy lehettem ekkora barom? Nem lett volna szabad ezt tennem, egyszerűen csak el kellett volna mennem. Miért nem tettem? Miért nem? Talán mert nem is akartam? Meglehet. Hiba volt. Ismételgette egy idegesítő kis hang a fejemben. A kétségbeesés mely úrrá lett rajtam, már az őrület szélére kergetett. Nem kéne rosszul éreznem magam. Nem kéne, de még is így van. Bűntudat. Az egyik legrosszabb dolog a világon. Felemészt és kétségbe ejt. Megrémít. Mi lesz most? Kérdezem magamtól. A válasz felettébb egyszerű. Nem hazudhatok neki. Barátok vagyunk. De félek. Be kéne vallanom neki mindet és csak reménykedni, abban, hogy nem csinál ki. Megfogom bántani. Nem nem ez a jó szó. Csalódni fog. Csalódni fog bennem. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkaimat. Tanácstalan vagyok...

Emily Wood

Reggel van. A nap bevilágít a szobám ablakán és most átkozom azt a percet mikor éjjel úgy döntöttem, nem húzom le a redőnyt. Hiba volt. Ráadásul nem ez volt az egyetlen az este folyamán. A tény miszerint majdnem lefeküdtem Louis-val sem segített a helyzetemen. De ez nem, volt hiba! Mondogattam, próbáltam magam meggyőzni. Sikeresen. Harry-vel való táncom, viszont az volt. Nem kerülhetek közel hozzá. Megbántana. Pont olyan mint a többi, semmivel sem különb. Nem tehetem ezt magammal már megint. Nem kell többé olyan srác, aki csak fájdalmat okoz. Nem kell! A fejem hasogatott. Kell egy rohadt aszpirin! De hiába vagyok tisztában ezzel a ténnyel, a testem valahogy nem reagál. Túl fáradt vagyok. Gondolataimba merülök, de hamar rájövök, hogy ez nem jó ötlet. Akarva, akaratlanul ugrik be egy arc. Egy arc, kinek személyére egyáltalán nem áll szándékomban emlékezni. De valahogy még is megragadtak bennem vonásait. Rossz ötlet Emily, nagyon rossz! Felejtsd el, verd ki a fejedből! Hallod? 
- A picsába már.. - Szitkozódtam, mikor rájöttem, hogy csak akkor szabadulhatok meg a nap kínzó sugaraitól, ha lehúzom a redőnyt. Oda vonszoltam magam, majd egy hanyag mozdulattal megrántottam a kis zsinórt és a nap csodák, csodájára már nem is bántotta a szemem. Épp, hogy visszavetődtem volna az ágyra, megszólalt a telefonom. Ki a rák keres ilyenkor? Viszont mikor ránézek a fali órámra rájövök, hogy egykor, talán már jogosan hívogathatnak az emberek. Kómás fejjel, azt se nézve ki hív, veszem fel a telefont.
- Haló? - Szóltam bele a telefonba, nem túl barátságos fáradt hangon.
- Jaj bocsi, csak nem felébresztettelek? -Hangját meghallva, egyből elszállt az összes haragom és a helyét átvette a szűnni nem akaró fáradtság és fejfájás.
- Nem te ébresztettél fel Niall. - Közöltem vele, miközben fiókomban kutattam valami gyógyszer után.
- Miért ki volt az? -Érdeklődik.
- A nap. - Sóhajtottam. - Az a kibaszott nap Niall. Az volt az ami megzavarta a szunyókálásomat. Hülye nap. - Niall felnevetett, de hamar elhalkult, szinte éreztem, hogy szeretne valamit elmondani, de nem akarja, vagy csak nem meri. - Minden rendben szöszi? - Kérdezek rá. Habozott a válasszal sokáig nem is szólt semmit. -Itt vagy?
- Igen. - Kaptam választ. - Mond nem lenne baj, ha átmennék hozzátok?
- Persze, hogy nem. De ugye jól vagy?
- Majd elmesélem, ha átmentem. Kettőre ott vagyok.
- Oké várlak. - Azzal letette. Nem tudom mi van vele, elég lehangoltnak tűnt. Remélem semmi komoly.

***

Míg Niallre vártam, addig lementem a konyhába és csináltam magamnak valami ehetőt. Anyu és apu már megint elutaztak, de a munkájukból kifolyólag ez nem is meglepő. Most közel két hétig nem lesznek itthon, de ezt már megszoktuk. Amíg kisebbek voltunk dada vigyázott ránk, de már lassan két éve egyedül hagynak minket. Bíznak bennünk és eddig még soha nem adtunk okot arra, hogy ez ne így legyen. Chris is levonszolja magát a konyhába, én pedig mosolyogva nyugtázom ő is ugyanolyan hülyén néz ki min én. Haja kócosan össze vissza áll, póló nincs rajta, de egy melegítő nadrágot azért magára rángatott. Szemei alatt lévő karikák, jelezték ő se aludta ki magát. Felnevettem, de ő csak szúrós tekintetével jutalmazott.
- Tudod te se nézel ki jobban. -Szólt be öcsém és egy újabb kanál müzlit emelt a szájához.
- Tudom. -Válaszoltam még mindig mosolyogva. 
- Akkor ne nevess ki, fáradt vagyok és.... Várj az az én pólóm? - Vonja fel a szemöldögét.
- Amúgy Niall nem sokára átjön. -Közöltem vele. -Csak szólok nehogy meglepődj.
- Aham. Szóval mikor is búrtad be a felsőm?
- Ugye nem baj?
- Az, hogy elvetted a kedvenc pólómat és pizsama ruhát csináltál belőle?
- Mi? Ja nem. - Legyintek. -Az, hogy Niall átjön.
- Szerettem az a felsőt. -Sóhajt nagyot. - De ha ennyire kell megtarthatod. -Elvigyorodtam. Először is mert úgy beszélgetünk, hogy nem válaszolunk egymás kérdéseire, ráadásul úgy, hogy két külön dologról beszélünk. Másodszor pedig, mert pont ez volt a célom. Imádom ezt a felsőjét. - Amúgy nem baj ha átjön a herceged, de ha lehet ne csináljatok semmi rosszat. - Mondta, majd kacsintott egyet.
- Hülye. - Nevetek fel és mivel végeztünk a reggelinkkel, a mosogatóba raktuk a tányérjainkat és külön utakra indulunk. Chris elmegy a barátaival moziba, ami nem is baj mert így nyugodtabban tudok beszélni a szöszivel.
Hamarosan csengő hangját hallom és szinte rohanok, hogy kinyissam. Azt ajtó kitárult és szőke barátom szinte abban a pillanatban, magához von és szorosan megölel. Nem szól, nem beszél, de érzem valami baj van. Nem tudom mi az, de szüksége van egy barátra, aki támogatja. Én sem szólalok meg, csak szorosan ölelem. Niall mély levegőket vesz, majd kifújja. Szorít, szinte szétroppantja csontjaimat, de nem számít. Nem érdekel. Fogalmam sincs mennyi ideig állhattunk így, de egy darabig biztos. Lassan eltávolodik tőlem, lenéz rám kék szemeivel, amiben fájdalom csillog, majd megkérdezi.
- Van valami édesség? - Megeresztek egy mosolyt. Nem is ő lenne.
- Csoki, eper esetleg vanília fagyi megteszi?
- Tökéletes lesz. -Válaszolja, majd nyom egy puszit a fejem búbjára és bemegy a házba.
Bementünk a konyhába, Niall felült a konyhapultra, míg én kivettem a fagyit a mélyhűtőből.
- Milyet kérsz? -Kérdezem.
- Mindháromból kérek. -Villantott felém egy angyali mosolyt, de még ez sem volt meggyőző.
Szedtem neki egy nagy tálba mind a három ízből, majd azzal együtt felmentünk a szobámba és leheveredtünk az ágyra. Niall nekidőlt az ágy háttámlájának, úgy folytatta az evést.  Én is így tettem. Kíváncsian néztem Niallt, gondoltam csak elkezd beszélni, hisz nem erőltethetem, majd elmondja ha készen áll rá.
- Tudod...- Szólalt meg, de végül nem mondott többet.
- Niall figyelj rám! Nézz ide! - Felém fordította fejét. -Bármi van nekem elmondhatod. Bízhatsz bennem!
- Tudom.
- Akkor miért nem mondod el mi a baj?
- Mert félek.
- Még is mitől? -Értetlenkedek.
- Attól, hogy elítélsz és, hogy csalódsz bennem.
- Niall bármit tettél nekem elmondhatod, én nem ítéllek el. Mondd el mi bánt, hátha tudok segíteni.
- Rendben. -Nagy levegőt vett, majd olyan gyorsan kezdett el hadarni, hogy nagyon figyelnem kellett azért, hogy megértsem - A tegnapi bulin lefeküdtem azzal a lánnyal akivel Harry jár. - Kellett pár másodperc míg felfogtam Niall szavait. Niall lefeküdte egy lánnyal, ez eddig oké. Lefeküdt azzal a lánnyal akivel Harry jár. Várj mi van? Harrynek van barátnője?
- A fürtösnek van barátnője? - Ismételtem meg magam, csak most hangosan.
 - Van. -Sóhajtott.
- Én ezt nem értem. A göndörkének van barátnője, aki elnézi neki, hogy nyomul a létező összes lányra?
- Valahogy úgy. Elvileg ők ilyen nyitott kapcsolatban élnek. -Elgondolkodtam.
- Akkor ezzel mi a baj? Nyitott kapcsolat, nem párkapcsolat.
- Az lehet, de ez nem ilyen egyszerű, két okból kifolyólag.
- Mégpedig?
- Az egyik, hogy ez bizonyos lány elképesztően szerelmes Harrybe. Nagyon részeg volt tegnap és én ezt kihasználtan. Ha józan egy perig se fordult volna meg a fejében, hogy velem legyen. -Itt egy keserű mosoly jelent meg Niall arcán. Csalódott lenne? - E miatt elképesztő bűntudatom van. Szegény lány reggel, teljesen kiakadt rám és megesketett, hogy Harrynek egy szót sem szólhatok. Ő is pontosan tudja, hogy miféle kapcsolatban él , csak Harryvel ellentétben ő fülig szerelmes, én pedig kihasználtam egy ilyen ártatlan lány gyenge pillanatát. Elképesztően szar ember vagyok. Na és persze barát - Nevet fel kínosan. Bánt, hogy Niall így vélekedik magáról, de nem szólok, had folytassa. - A másik ok az, hogy Harry nagyon jó barátom, én meg csak így elárultam. - Na ez szép. A szöszi most hülyeségeket beszél, lehet, hogy a fürtös a barátja, de az egy tapló, egy lányt sem érdemelne meg.  Elárulni? Ez vicc.
- Ez valami hülye pasi szabály?- Kérdezem meg.
- Nem ez a " Ha egy barátomnak van egy kiszemelt csaja, aki fülig szerelmes belé, akkor nem szúrom hátba és nem fekszek le a lánnyal aki köztudottan az övé " szabály.
- Köztudottan? Észre veszed egyáltalán, hogy beszélsz a lányról Niall? - Sóhajtok fel. Niall nagyra nyílt szemekkel várja válaszom. -Pont, úgy mintha valamiféle tulajdona lenne. Pedig nem az. Én megértem ha bűntudatod van, hisz Harry a barátod, a csaj meg nyilván egy ártatlan harmadik ebben az egészben. De gondolj csak bele szöszi, ők nem járnak. Meg amúgy is a fürtös paraszt tud lenni. Nem ismerem régóta, de szerintem ő az a tipikus " összetöröm a lányok  szívét mert a helyes pofim miatt megtehetem" fajta fiú. - Niall itt felnevetett. Ma először, amiért hálás voltam.
- Szóval nem haragszol?
Én? Miért haragudnék? Barátkén az a dolgom, hogy segítsek és ha tévedsz felnyissam a szemed. Nem pedig az, hogy ítélkezzek feletted.
- Köszönöm. -Motyogja, majd nekem veti magát, arcát nyakamba fúrja és újból szorosan ölel. -Köszönöm. -Ismétli meg vagy háromszor.
- Ugyan. -Nevetek fel. Niall elválik tőlem, lefekszik az ágyra és a plafont kezdi el kémlelni.
- Deeee amúgy. -Kezdek bele sejtelmesen, majd törökülésbe helyezkedtem a szöszi mellett. -Elmondhatnád, ki az a rejtélyes lány akinek te se meg a fürtös se tudott ellenállni. -Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de ezt Niall-nek semmi pénzért nem ismertem volna be. Hogy miért? Fogalmam sincs. Niall viszont csak hallgatott, nem szólt. - Na kérlek. -Könyörgősre vettem a figurát, tudni akarom ki csavarta el Harry fejét. Na és persze a szösziét...
- Egy csodálatos lány. -Válaszolta.
-Köszike ebből most sokat megtudtam. -Válaszoltam durcisan.
- Mit akarsz még tudni? -Fordította buksiját felém.
- Ó nem is tudom. Mondjuk a nevét, vagy, hogy melyik osztályba jár, esetleg valamilyenféle információt arról kiről is beszélgetünk. -Mutogattam össze-vissza.
- Szép a szobád.
- Na nem ezt ne csinálja Mr. Horan, mert még netalántán az feltételezem, hogy nem bízik meg bennem.
- Jó elmondom. - Csönd? Ez lenne a neve? Mert Niall még mindig nem beszél.
- Niall! -Szóltam rá.
- Bella Stone. -Nyögi ki végül, nekem meg még az állam is leesik.
- Bella Stone?  - Kérdeztem rá a biztonság kedvéjért.
- Igen.
- Te most az osztálytársunkról  Bella Stoneról beszélsz?
- Ismersz másikat is? - Fejemet rázva adom tudtára, hogy nem. -Na látod akkor valószínűleg ugyan arról a személyről beszélünk.
- Beszarás. -Sóhajtottam. Niall hülye fejet vágva meredt rám.
Bella Stone. A suli egyik legszebb lánya. Hosszú vörös haja és smaragdként csillogó zöld szemei vannak. Karcsú, de egyben sportos alakja figyelemreméltó. Még női szemmel nézve is egy tíze skálán tízes. De nem az a tipikus menő csaj, aki porig aláz másokat, sőt kedves, aranyos és én eddig abban a hitben éltem, hogy egy félénk és törékeny lány. Erre kiderül, hogy a suli focicsillagai közül kettő is megvolt neki. Nem tudok, hogy vélekedni erről. Egyszerre vagyok dühös, csalódott, de még is boldog. Dühös mert most már értem miért nem bírtak magukkal a fiúk. Csalódott, mert megint félreismertem egy ember, de még is boldog meg Niall megbízott bennem annyira, hogy ezt elárulja nekem.
- Hahó föld hívja Emilyt. Itt vagy? - Hadonászott kezével az arcom előtt Niall. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy el is feledkeztem a jelenlétéről.
- Ja, csak meglepődtem. Nem néztem volna ki a csajból, hogy ennyire....Ennyire megkapható? Fogalmam sincs, hogy ez a megfelelő szó-e erre, de teljesen le vagyok döbbenve.
- Hazudnék, ha azt mondanám értelek. - Nevet fel a szöszke.
- Nem tudom én csak...kurvaszar ember ismerő vagyok. -Dörzsöltem meg a homlokomat. Niall felnevetett.
- Most komolyan Niall, én azt hittem Bella egy ártatlan bárány, akit félteni kell a farkasoktól.
- Nem egészen. -Húzta mosolyra a száját. - Ő egy nagyon is határozott nő aki tudja mit akar és azt is, hogy hogyan szerezheti meg. Egyáltalán nem egy ártatlan bárány, inkább olyan mint egy fekete özvegy. Szépsége elkábít és te elhiszed, hogy jelentesz neki valamit, de a végére kiderül, hogy ez csak egy jól megszervezett csapda amibe ha belekerülsz nincs menekvés. Lehetne ezt hálónak hívni, de szerintem találóbb név rá a szerelem. A szerelem csapdája. Ebbe beleesni pedig hatalmas hiba. - Az állam leesett és hatalmasra nyílt szemekkel vizslattam barátomat, aki a lepedőt bámulta. Ez egy vallomás volt. Szerelmes Bellába. Beleszeretett. Akkor ez a helyzet elcseszettebb mint hittem. Adott egy fiú ki semmibe vesz egy lányt és egy másik aki teljes szívéből szereti azt. Na és persze adott egy lány, aki rossz fiúba szeretett bele. Akkor még is csak tévedtem. Nem Bella az ártatlan harmadik ebben a történetben, hanem Niall. Niall az aki igazán szenved és erre csak most jövök rá. Barátomra nézve rájövök jobban fáj ez neki, mint azt kimutatja. Hisz milyen szar lehet a tudat, hogy álmaid nője, a szívszerelmed részegen lefekszik veled. Te tudod, hogy ebből rosszul is kijöhetsz, de reménykedsz abban, hogy valami változik. Reggel azonban felkelsz és a lány még csak hallani sem akar erről az egészről. Számára ez csak egy elcseszett hiba volt, míg neked a világot a boldogságot jelentette. Hirtelen felindulásból döntök, szinte nem is gondolkodok. Lenyomom Niallt és ráülök a csípőjére. Kikerekedett szemekkel bámul rám, szerintem azt hiszi megbolondultam. Határozott tekintettel nézek rá, kezeit lefogom, arcán most már teljes az értetlenség. Nem teheti ezt magával, nem hiheti azt, hogy ez hiba volt. Nem! Az felemésztené és a bűntudata csak nőne és nőne. Meg kell vele értetnem. Muszáj!
- Nem mozdulsz innen, míg ki nem mondod! - Szólok rá. Félrefordítja fejét, innen tudom megértette. - Hallod? Mondd ki! - Csal fejét rázza, de még mindig nem néz rám. - Nem teheted ezt magaddal! Ha nem vallod be magadnak, csak rosszabb lesz. Higgy nekem. Szóval gyerünk, add ki magadból!
- Nem!
- Miért?
-Mert semmi értelme nem lenne.
- Miért?
- Mert nem változtatna semmin.
- Miért?
- Mert ugyan úgy fájna.
- Miért?
- Hagyjuk ezt! - Egyre dühösebb lett, ahogy én is.
- Nem Niall! Válaszolj! Miért?
- Mert kibaszottul szerelmes vagyok belé. Mert kurvára fáj, hogy ő nem ezt érzi és mert a puszta tény, hogy lefeküdtünk számomra nem hiba. Nem volt az és soha nem is lesz! - Niall üvöltött, de nem haragudtam rá. A következő pillanatban, rázkódni kezdett alattam a teste, leszálltam róla ő pedig felült. Torkomban egy hatalmas gombóc növekedett mikor megláttam sírni. Még, hogy egy fiú nem szenvedhet a szerelemtől. Hülyeség... Gondolkodás nélkül zártan őt karjaimba. Niall hátamra rakta kezét pólóm hátát szorította, fejét nyakamba fúrta és éreztem könnycseppjeit bőrömön. Jobb így neki. Jobb ha kiadja magából. Nem érezhetek bűntudatot. Erősen szorítottam azt akartam, hogy érezze én vele vagyok és vele is leszek....






2013. augusztus 15., csütörtök

4. Fejezet

Sziasztok! Nagyon örülök annak, hogy vannak páran akik olvassák a blogomat. Ha nem nagy kérés, akkor arra szeretnélek titeket kérni, hogy komizzatok. Soha többé nem fogok ilyet kérni, mert nem ez a lényeges számomra. De örülnék ha írnátok valamit. Igazán hálás lennék érte :) A fejlécemet megszeretném köszönni Fanninak, egészen zseniális lett nagyon hálás vagyok érte, még egyszer köszönöm :)

A Buli ( 2. rész) 

Niall igazán kitett magáért, ez a buli fergetegesre sikerült. Van itt minden, egy hatalmas asztal tele piával és 
kajával. Kint medencés partit tartanak és még egy Dj is van, aki keveri a zenét.
Mindenki jól érzi magát, ami meg is látszik, mert eddig eltörtünk egy üvegasztalt, pár poharat és valaki beesett a virágágyás közé. Utóbbi el is aludt ott. Ezt az estét csak az tenné jobba, ha a fürtös nem engem bámulna állandóan. Fogdos és ez kikészít. Helyes fiú és ez azért baj, mert hiába utasítom vissza őt, a szeme a teste minden lánynak vonzza a tekintetét és így sokszor kapom magam azon, hogy nézem őt. Persze ezt azonnal kiszúrja, és egy hatalmas vigyorral az arcán jelzi, hogy elégedett ezzel.

- Na, hogy tetszik a buli? -Kérdezte Niall, aki már kicsit be volt csiccsentve, de nem volt még berúgva.
- Nagyon jó, ügyesen megszervezted!
- Köszönöm. Köszönöm. - Válaszolta, majd elkapva a kezem és a kijelölt táncparkett felé terelgetett. Nagyon sokáig táncoltunk és ugyan ennek az előzményeit nem tudom, de break táncversenyt rendeztünk. Niall elkezdte, mindenki körénk állt, mi meg próbáltunk valami breakes mozdulatot kihozni magunkból. A  tömeg őrjöngött, imádtak minket, bár szerintem ilyen állapotban amiben ők voltak, minden szuper klassznak, és királynak tűnik. Kifáradtam, így jeleztem Niallnek, hogy bemegyek kicsit, bólintva jelezte, hogy rendben.

A házba érve észrevettem, hogy bent szinte senki sincs, ha van is akkor az valamelyik sarokban alszik.
Vajon hol lehet az öcsém? Tűnődök el, hisz már a buli kezdete óta nem láttam. De biztos nincs semmi baja, szóval inkább hagyom hadd bulizzon. Leakartam ülni kicsit, így bementem a nappaliban. Niall családjának háza elég nagy, majdnem olyan mint a miénk, csak ez kicsit letisztultabb. Egyszerű színek, semmi csicsa, de ez így tökéletes. Beérve a nappaliba látom, hogy Zayn és Louis a kanapén ülve beszélgetnek. Volt hely Louis és Zayn mellet is, de én gondolkodás nélkül, Louis mellé ültem. Aranyos hangú barátom mosolyogva fogadott, míg a barna herceg meg benyögött egy " Na ez meg mit keres itt" mondatocskát. Nagyon részegnek tűnik, kiábrándító. Próbáltam rá nem odafigyelni és Louis is mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert ha iszik mindig ilyen. Szerintem ez a taplóság, nála alap beállítottság, de ráhagytam. Beszélgettem Louis-val és sok dolog kiderült róla amit nem is sejtettem, mit például, hogy ő már ugyan tizennyolc éves, de halasztott egy évet, így velünk jár egy évfolyamra. Az is kiderült, hogy ő a suli focicsapatának kapitánya és, hogy ott ismerte meg a többieket is. A sulink két dologban tényleg jó, az pedig a foci és a kosárlabda. Beszélt a családtagjairól is és meglepett, hogy ilyen nyíltan beszélget velem, hisz még csak pár órája ismer. Bár, ahogy elnézem ő se tartozik a legjózanabbak közé, így lehet csak a pia miatt beszél ennyit. De aranyos volt, ő is kérdezgetett engem. Elmondtam mivel foglalkoznak a szüleim és, hogy van egy öcsém, mire ő felnevetett és azt mondta, tudja ki ő és hatalmas forma. Szóval ő legalább látta Chris, ez azért megnyugtató. Felfigyeltem arra, hogy Zayn szépen kivánszorog a hátsó kertbe ahol a buli lelke van, de annyira elvoltunk Louis-val, hogy ezzel nem is törődtünk. 
  Fáradt voltam, így fejemet ráhajtottam Louis vállára, aki nem ellenkezett, szóval nem találtam kínosnak, se rossznak. Fejemet kicsit megemeltem, és találkozott a tekintetünk. Csodaszép kék szempárja engem fürkészett. Ajkai közeledtek felém és mikor már majdnem összeértek ő megállt és várt, várt arra, hogy én döntsek szeretnék-e többet. Szeretnék! Harsogta a fejemben egy hang. Ajkai után kaptam és heves vad csókolózásba kezdtünk. A "kis csókunk" annyira elmélyült, hogy azon kaptam magam, hogy a kanapéén fekszünk, Louis alattam, én felül, úgy folytatjuk tovább. Csípőmet fogta, közben nyakamat csókolgatta, ami belőlem, egy halk nyögést váltott ki. Éreztem, ahogy nyakam csókolgatása közben elmosolyodik reakciómon, majd folytatja tovább. Elválok tőle egy pillanatra és most én hintem be csókokkal arcának vonalait. Az állánál és a nyakánál volt egy pont, ahol csípőmet erősebben szorította és a légzése is felgyorsul. Élveztem, hogy ezt váltom ki belőle. Hirtelen, bár fogalmam sincs, hogy de fordított helyzetünkön, én kerültem alulra. De kis tapasztaltak vagyunk.. Gondolom magamba és féloldalasan elmosolyodom. Testét nekem nyomta, ami még jobban beindított. Lenézett rém, egy ideig csak nézett, majd elmosolyodott.
- Gyönyörű vagy. -Suttogta a fülembe és valószínűleg elpirulhattam, mert folytatta. - Aranyos vagy mikor elpirulsz. - Mondta. Beletúrtam hajába, majd magamhoz húztam egy újabb csókra. - Kis mohó!- Kacagott fel telhetetlenségemen.
Mellkasomat hintette be csókokkal, lágy ajkai szinte csak súrolták a bőröm, de így is elég nagy hatást gyakorolt rám. Nagyon rég nem éreztem már ekkora vágyat valaki iránt. Azóta biztos nem, mióta szakítottam a régi barátommal Anthony-val. Ez után nem igazán volt dolgom fiúval, de úgy látszik az eddig összegyűlt vágyam, most előtört és Louis találta meg, aminek ahogy elnézem ő is eléggé örült. Kezeimmel hátát simogattam és akkor jött el az a pillanat, hogy lenézett rám, vággyal teli szemeivel és pusztán a tekintete azt üzente, hogy többet akar! De minden jót követ valami rossz, hirtelen mindenki beözönlött a szobába, így Louis kénytelen volt elválni tőlem. A francba. Szitkozódom. Louis rám nézett és láttam rajta, ő se pont erre a végkifejletre számított. Ennyi volt. Gondoltam. Ezek után látni sem akar.
- Barátság extrákkal! - Súgta a fülembe és én tudtam mire gondol. Király szóval, semmi komolyat nem szeretne, ez jó mert én se.
- Megegyeztünk. - Kacsintottam rá, kezet fogtunk, majd magához húzott és megcsókolt. Remélem nem bánom meg, hogy belementem.

*Louis szemszöge*
Emily egy rendkívül kedves és elképesztően csinos lány. Nem is tudom mi történhetett volna még, ha hirtelen nem toppan be mindenki. Aj a fenébe is már! Azt a vágyat amit most érzek iránta, nem lehet leírni. Ritkán van rám lány ilyen hatással, de Emily már az első pertől kezdve megmozgatta a fantáziám. A testem szinte azonnal reagált a közelségére, így nem volt nehéz eldöntenem, ezt a lányt meg fogom szerezni. Kell nekem.

* Emily szemszöge*
Ez a Louis dolog kicsit megkavart, de hamar túlléptem rajta, ez neki is jó, meg nekem is, ennyi. A konyhába indultam, valamit inni, mikor meghallottam Niall és Harry hangját. Nem mentem be megálltam.

- De most miért Niall? Érzel valamit a kis csaj iránt?- Kérdezte Harry, széttárt kezekkel mint aki tényleg nem ért valamit.
- Nem Harry, csak tudom milyen vagy. Ő nem az a csaj, akit lefektetsz és elhagysz! - Magyarázta a szöszi, de Harry fejéről, még mindig az értetlenség sugárzott.
- Nem értelek....Akkor csak jelent számodra valamit!
- Igen jelent. Nagyion jó barátom Harry, de ez minden.- Akkor hasított belém a felismerés. Baszd ki ezek rólam beszélnek! -Egyszerűen csak nem szeretném, hogy megbántsd..- Folytatta Niall. - Ő ehhez már túl fontos nekem, nem szeretném ha kihasználnád! - Aranyos, hogy így megvéd és, hogy azt mondta fontos vagyok neki.
- Jól van, akkor nem csinálok semmi rosszat. -Egyezett bele a göndörke.
- Ígéred?
- Ja..- Válaszolta, majd kimentek a kertbe.

Harry beteg. Állapítom meg, majd mivel már kimentek a konyhából, bemegyek, hogy tölthessek magamnak valami innivalót. Már épp inni készültem, mikor valaki belépett és becsapta maga mögött az ajtót. Kicsit megugrottam, megijedtem.
- Na mi van, csak nem félsz tőlem? - Kérdezte az a személy, akit próbáltam nagy ívben elkerülni.
- Nem igazán. -Rántottam meg a vállamat, majd felültem a konyhapultra. Végignézett, majd megszólalt .
- Mondták már, hogy kicsi vagy?
- És neked, hogy bunkó vagy? - Vágtam vissza.
- Párszor. -Válaszolja lazán. Kicsit arrébb sétál, hanyagul nekidől a falnak, kezeit keresztezi mellkasa előtt, majd tekintete egyenesen rám szegeződik. Próbálom meginni az üdítőmet, de a ténnyel együtt, hogy ő is itt van, nem nagyon megy. Éppen végeztem, majd leszállni készültem, mikor hirtelen a semmiből ott áll előttem és nem enged leszállni. Megtámasztja kezeit a konyhapult feletti részen, így biztosítva azt, hogy ne tudja elszökni.
- Zayn, engedj leszállni! - Szóltam rá a fiúra, és próbáltam eltolni, de nem ment, még így taj részegen is sokszorta erősebb mint én. - Hallod Malik, engedj!
- Nem. - Adta az egyszerű választ.
- Mit mondtál? -Kérdeztem.
- Azt, hogy nem. - Jött közelebb. Arca veszélyesen közel volt az enyémhez. Szívem a torkomban dobogott. Ahogy néztem őt csak egy kérdés zakatolt a fejemben. Hogy nyújthat ilyen lenyűgöző látványt, egy belül teljesen romlott fiú? Végtelennek tűnő másodpercekig nem történt semmi, de aztán nyílt az ajtó.
- A francba. - Hallottam Zayn reakcióját. Nem nézett hátra, nem izgatta ki az, engem viszont igen. Megnéztem. Liam az. Köszönöm istenem, mindig tudod mikor kell segíteni. Áthajoltam Zayn válla fölött és eltátogtam Liamnek, azt, hogy "Segíts"
- Emily jössz táncolni? - Hála az égnek megértette.
- Persze. -Így Zayn se tehetett semmi. Elengedett.
Liam kivitt a táncparkettre. Király, hogy így megértette mit szeretnék, nem tudom miért, de talán büszke lehettem rá.
- Köszönöm Liam. 
- Nem tesz semmit. -Nevet fel. - Mondjuk Zayn elég mérgesnek tűnt.
- Bocsánat, én nem akartam...
- Jaj hagyd. -Legyintett. - Jobb barátom ő annál, hogy ilyenért mérges legyen, ráadásul nem szeretem ha kihasználnak egy lányt és ezt a barátaimtól se tűröm. - Liam aranyos, kedves, örülök, hogy megismerhettem. 
Rengeteget táncoltunk, ugráltunk, hülyéskedtünk. Eljártunk valami kacsa táncot is és a végén már a földön fetrengve nevettünk. Hirtelen a Dj, valamilyen oknál fogva, egy lassú számot rakott be. Liam mint a mesékben a hercegek, a kezemet kérte én pedig pukedlizva fogattam el a felkérést. Vagy jobban mondva, csak fogattam volna, ha a fürtös nem áll elénk. Mi a fenét akar? 
- Ha nem gond elkérném a hölgyet egy táncra. - Mi van? Ugye ez most nem komoly? Én nem táncolok vele! Liam valószínű nem látta a kétségbeesett arcom, így egy "Persze haverral", el is intézte. Harry megragadta a csípőmet, közelebb vont magához. Minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak, erős tartásából. Talán ha elkezdenék sikítani...Gondoltam. Jön a megmentőm, aki a mesékben meg van írva, leüti Harryt és mi boldogan élünk, míg meg nem halunk. De ezt az ötletet hamar elvetettem. De most valami furcsa volt. Harry nem fogdosott, nem szólogatott be hülyeségeket. Illata mámorító, de pontosan tudom,csak most ilyen. Nem dőlök be neki.
- Nálam ez nem válik be! - Mondtam, majd egyenesen felnéztem rá.
- Még is mi? -Kérdezi mosolyogva, majd mivel még mindig lassúztunk, megpörgetett és még közelebb húzott magához.
- Ez a hirtelen jött változás. Ne hidd, hogy bármit elérhetsz vele.
- Rendben. -Rendben? Még is mi van rendben? Most az a célja, hogy összezavarjon? Mert akkor, gartula fürtöske, ez sikerült. Tovább nézem őt és magam is meglepődök, hogy magamban ilyet gondolok, de Harry szemi gyönyörűek, olyan mintha csillognának.
- Na mit látsz? -Kérdez rá. Valószínű több ideje nézem, mint gondoltam.
- Miért csinálod ezt? -Kérdeztem.
- Még is mit? - Szóval teszed a hülyét mi? 
- Hagyjuk, lényegtelen.
Végre, vége lett a számnak, már nem sokáig bírtam volna ezt és nem csak azért, mert nem kedvelem Harryt. Hanem mert ennek ellenére is teljesen elbűvölt. De nem ő. Nem a személyisége. A szemei voltak azok amik teljesen levettek a lábamról. Tudom furcsa, de így van.
- Köszönöm a táncot. - Mondta Harry. Meghajolt, mintha csak egy régi filmben lennénk, majd közelebb jött és egy apró puszit adott az arcomra. Ledöbbentem. Sokkolva álltam előtte, de hamar összeszedtem magam.
- Szívesen. - Ennyit tudtam kinyögni. Ennyi ment.

Épp ideje megkeresni az öcsémet. Késő van haza kéne menni. Nehezen de megtaláltam, józanabbnak tűnik mint én, de ő se teljesen ép. Niall és a többiek kikísértek minket.
- Csá haver. Jó volt a buli. - Fogott Chris kezet, a szöszivel.
- Legközelebb is jöhetsz. -Mosolygott rá kedvesen. Viszont ez már csak halovány emlék, mert a fáradtságtól szó szerint, összeestem.
- Ó-ó- ó. Úgy látom te már nagyon kész vagy nővérkém. Na gyere. -Mondta, majd felvett a hátára. Belekapaszkodtam nyakába és már is jobban éreztem magam.
- Ó jaj, csak nem álmos a pici lány? - Jött oda Zayn és összeborzolta a hajam. Mivel már fáradt voltam, egy hülyével társalogni, ezért csak középső ujjamat, magasba emelve jeleztem neki nem tetszésemet. Még hallottam, ahogy a többiek egyszerre nevetnek fel, de utána már csak a hűvös londoni szél cirógatását éreztem az arcomon.
- Na és milyen volt a buli? -Kérdeztem az öcsémet.
- Az igazat, vagy a kevésbé trét?
- Az igaz sztoritól egy tízes skálán, mennyire borulnék ki? -Kérdeztem egy ásítás közepette. 
- Hát eléggé..
- Akkor a kevésbé trét mondd. Most túl fáradt vagyok az igazság feldolgozásához. Szóval?
- Elment. És neked? - Kérdezte.
- Te melyik verziót szeretnéd hallani?
- Azt amelyikben nem vagy totál meztelen. - Nevetett fel, mire én jól fejbe vágtam.
- Tudod, sétálhatsz a saját lábadon is.
- Ne fenyegess öcskös. Csak szereted annyira a nővérkédet, hogy nem hagyod hajnali háromkor, részegen és fáradtan sétálgatni...
- Nyilván szeretem annyira... Szóval?
- Mi szóval?
- Te tényleg teljesen kész vagy. -Nevet fel.
- Ja ja biztos. Szóval, mi szóval?
- Mi van? -Kérdezi
- Most már én se értem.
- Az király. - Mondja. Mosolyogtam. Nem hiába vagyunk testvérek.- Milyen volt a buli? -Kérdezte.
- Ja az? Elment. - Mondtam, és ennyiben hagytuk. És ez így a legjobb.

2013. augusztus 13., kedd

A Buli ( 1 rész )



3. fejezet
A Buli! (1 rész)

Harmadik hetem az új iskolában. Éppen történelem órára tartok. Beérve az osztályterembe nem fogad nagy meglepetés mindenki nevet és hülyéskedik. A papírgalacsinok repülnek ide-oda. Kezdem megkedvelni az osztálytársaimat nem is olyan rosszak, mint először gondoltam.
-          Hali Wood!- Köszöntött Jeremy, az osztály mókamester.
-          Szia Jeremy! Mi rosszat tervezel?- Kérdeztem szemöldök húzogatva. Éppen válaszolt volna mikor, Tomy közeledett felénk nem éppen nyugodt hangulatban.
-          Jeremy Smith te halott ember vagy!- Mondta Tomy.
-          Ááá Em védj meg, ez egy pszichopata állat! – Sikított fel Jeremy mint egy lány és a hátam mögé bújt. Nevetnem kellet a szituáción hisz a legkisebb lányt választotta búvóhelynek. Tomy megállt előttem elég mérgesnek tűnt.
-          Nyugi Tomy. – Próbáltam nyugtatni a fiút. - Mi történt?
-          Kérdezd a mögötted álló kislányt!- Mondta majd összefonta karjait a mellkasa előtt.
-          Istenem Jeremy, mi a szart csináltál már megint?
-          Én? Semmit. – Válaszolta majd elröhögte magát. Jeremy olyan srác, akinek lételeme az, hogy az emberek agyára menjen. Ahol baj van, ott van Jeremy, mondhatjuk úgy is ahol Jeremy ott a baj. Egyébként meg egy nagyon rendes srác, kedvelem őt.
-          Tényleg? Akkor ez mi?- Kérdezte Tomy majd megfordul és abban a pillanatban engem elkapott egy roham, amit nevetésnek hívnak. Tomy gatyája hátul tiszta festék volt, ráadásul barna, az ember akarva akaratlanul is arra gondol, hogy ő bizony összecsinálta magát.
-          Köszi Emily jól esik az együttérzésed. – Nézett rám Tomy sértődötten. Próbáltam válaszolni neki, de ahogy lenyugodtam volna, akkor újra elkezdem nevetni.
-          Sa-Sajnálom Tomy. –Mondtam a nevetéstől kissé akadozva, de összeszedtem magam. –Jeremy Smith! – Szóltam rá a fiúra. – Kérj bocsánatot! Most!
-          Sajnálom Tomy.- Sütötte le szemeit a fiú, de még akkor is mosolygott és látszott rajta, hogy alig bírja visszafojtani a nevetést.
-          Kurva sokat érek a bocsánatkéréseddel! Attól még ugyan úgy nézek ki, mint aki beszart. Hogy megyek így haza te barom? Még pótgatyám sincs! Esküszöm, mint egy 5 éves, szinte egy szinten vagy az unokahúgommal, bár szerintem még ő is nagyobb IQ bajnok, mint te!- Ezen a pontom Jeremyre néztem, aki lesokkolva és megbántva állt és hallgatott, ahogy mindezt az arcába vágják. Megértem Tomyt, de azért ez túlzás, hisz ha valaki tudja milyen is Jeremy az ő.
-          Én legalább nem vagyok egy szteroidos vadbarom! – Vágta hozzá Jeremy.
-          Mit mondtál?- Kérdezett vissza Tomy. Itt már minden szempár rájuk szegeződött és meglepődve figyelték őket, nekik nem volt szokásuk veszekedni ők mindig is jó barátok voltak.
-          Fiúk álljatok le!- Szóltam rájuk. – Jeremy, tudd hol a határ oké? Nem szép dolog, hogy tönkreteszed a gatyáját Tomy jogosan van kiakadva.
-          De…- Folytatta volna.
-          Nincs de!- Szóltam rá.- Te pedig Tomy!- Fordultam a fiúhoz. – Ne beszélj így vele! Nem vághatsz csak úgy ilyeneket a fejéhez az egész osztály előtt, ez megalázó. Van tesi cuccod? –Kérdeztem.
-          Van. Miért?
-          Vedd fel addig a tesi gatyád míg Jeremy kimossa azt, ami rajtad van.
-          Miért pont én?- Kérdezet az említett fiú, hatalmasra nyílt szemekkel.
-          Mert ez a te hibád! Vagy elvárnád, hogy én mossam ki?- Mutattam magamra majd határozottan megráztam a fejem. Jeremy arcán kiült a félelem. Megsajnáltam. - De segítek, ha akarod. – Mondtam végül és egy hatalmas mosolyt kaptam köszönet képen a fiútól. – De kérj őszintén bocsánatot Tomytól!
-          Figyelj haver, sajnálom. Nem kellett volna, ez túlzás volt. Bocsika.
-          Semmi gond, Jer! Én is sajnálom!- Fogtak kezet majd játékosan elkezdték egymást püfölni. Hihetetlenek ezek a fiúk, soha nem fogom megérteni őket, az egyik percben majdnem egymásnak mennek most meg nevetve ölelkeznek mintha mise történt volna. A lányok meg sokszor eljátsszák a harmadik világháborút. Mosolyt csal az arcomra a kis jelenet az biztos.

Miután Jeremyvel megpróbáltuk kimosni Tom gatyáját, rátettük a radiátorra és hagytuk száradni. A fiúk köszönet képen lementek a büfébe és vettek nekem egy csokis muffint, majd szorosan megöleltem és kaptam 1-1 puszit is az arcomra. Aranyosak voltak. Éppen a padon ülve lógattam a lábaimat mikor szemem sarkából kiszúrom, hogy megérkezik Niall is. A fiúk egyből odagyűlnek köré és sorban lepacsiznak vele. Niall mosolyog és ő is üdvözli a többieket. Ma is jól néz ki, nem hiába imádja őt az összes csaj az évfolyamon.
Ezalatt a három hét alatt, nagyon jó barátságot alakítottunk ki egymás között. Padtársam lett, ami nem bizonyult annyira jó ötletnek, mert együtt olyanok vagyunk mint egy hurrikán. Nem érdekel minket semmi és sokszor csak egymáson röhögünk, ha elültetnek minket egymás mellől, telefonon folyatjuk tovább, ha azt is elveszik, akkor levelezünk és ez így megy addig, míg a tanár ki nem küld minket. Sokat változtam ezalatt a három hét alatt, persze csak jó irányba. Az életemben voltak nehéz időszakok és emiatt kicsit visszahúzódó és önbizalom hiányos lettem. Most viszont kezdem azt érezni, hogy lehetek ugyan olyan mint régen, lehetek egy életvidám lány aki voltam.
-          Szia, picúr! - Köszöntött Niall. Picúrnak becéz, de őszintén szólva nem szeretem ezt a becenevet és ezt ő is tudja. A szokásos durci fejemet vetettem be, mint mindig, ha így hív, de mint általában most is csak azt a szépen csengő nevetést tudtam kiváltani belőle, amitől nekem meg mindig mosolyognom kellett.
-          Szia Niall.- Mosolyogtam tovább az én kis szőke barátomra.
-          Mit szólnál ma egy bulihoz, 8 körül, mondjuk nálam?- Kérdezte szemöldök húzogatva.
-          Attól függ…
-          Mitől?- Kérdezte.
-          Attól, hogy mennyire lesz durva.
-          Mi van veled, csak nem antiszoc lettél?- Nevetett fel.
-          Nem, csak viszonylag józanon kéne hazasétálnom, nehogy elbasszon egy kocsi, vagy valami. - Mondtam komoly fejjel.
-          Jogos. - Kaptam a választ.- Nem lesz annyira durva, maximum nem hagyom, hogy sokat igyál, és majd hazakísérlek.
-          Na akkor lennék, csak igazi veszélyben!
-          Ajj ugyan már…- Nevetett fel hangosan.- Tudod, hogy nem tennék semmi rosszat.
-          Tudom. - Válaszoltam bólogatva, hisz ezzel a ténnyel tisztában vagyok.- Elmegyek. - Egyeztem bele mire kaptam egy hatalmas JUHUUUUUUUT. –Mit vigyek? – Kérdeztem.
-          Valami nasit és piát, és ha akar, jöhet majd az öcséd is.- Adta a választ a szöszi.
-          Az öcsém nem is kedvel. -  Mondtam miközben értetlen fejet vágva meredtem rá. Chris nem kedveli Niallt, nem tudja megmondani miért egyszerűen csak nem szimpatikus neki. - Mit tervezel?- Kérdeztem.
-          Semmit, csak jóba szeretnék vele lenni és remélem, a bulin jobban megismerjük egymást. - Mosolyogva fogadtam Niall válaszát, aranyos, hogy miattam jóba akar lenni az öcsémmel is. - De te ne nyolcra gyere, hanem előbb, segíthetnél előkészíteni a terepet. A hét óra jó lenne?- Kérdezte.
-          Jó.- Válaszoltam.
                                                                        ***


Már Niallnél vagyok, kezemben a sok cuccal amit hoztam, már csak be kéne csengetni, ami nem egyszerű tekintve, hogy mindkét kezem tele van, de zseniális elmémnek köszönhetően ezt is simán megoldottam az orrommal, hisz azzal lenyomva a csengőt alig pár másodperc után szőke barátom ajtót is nyitott.
-          Csak, hogy megérkeztél picúr.- Üdvözölt.
-          Se-segíts. - Mondtam kicsit elhaló hangon, mert a sok holmitól már leszakadt a kezem. Niall elvette tőlem a szatyrokat és elvitte magával. Beljebb lépve rá kellett, hogy jöjjek, nem csak én segítek Niallnek a buli előtt. Négy számomra teljesen idegen fiúval találtam szembe magam. Az egyik azonnal felfigyelt rám és alaposan végig is mért, amitől teljesen kiborultam, szemtelen seggfej. Egy másik a fotelben ült és telefonozott ő még csak felnézni is lusta volt, de ezt annyira nem is bántam. Volt egy harmadik, aki valamilyen vár féleséget épített poharakból, ami egyébként nem is lett olyan rossz. A negyedik srác tűnt a legértelmesebbnek, ő legalább felállt és köszöntött.
-          Szia, Liam vagyok. Liam Payne  – Nyújtotta felém a kezét és én elfogadtam a gesztust és kezet ráztam vele.
-          Szia Liam. Emily vagyok, Emily Wood.- Mosolyogtam rá, amit ő viszonzott. Épphogy kezet ráztunk visszatért Niall is.
-          Látom megismerted a fiúkat. - Küldött felém egy széles mosolyt a kis szöszi.
-           Egyiküket már biztos. – Mondtam.
-          Akkor bemutatnám neked a többieket is.- Kezdett bele Niall. - Ő itt, mint megtudhattad Liam, a srác aki poharakból épít várat Louis..
-          Haaaaaaaaaaaaaaaaali- Kiáltott fel, nevetnem kellett a hangja olyan volt, mint mickey egérnek, édes és helyes.
-          A göndörke.. –Folytatta Niall. – Harry. – Szóval Harrynek hívják, hát nem is tudom ez a gyerek kicsit perverz, amióta itt vagyok, ami kb úgy 5 perce sincs, azóta már vagy számtalanszor végigmért. És megint azt csinálja, alulról fölfelé minden egyes négyzetcentiméteremet végigtanulmányozza, és mikor tekintetünk találkozik, szája szélébe harap én pedig szem forgatva adom neki tudomásul a nem tetszésemet, de belőle ez csak egy rekedtes nevetést vált ki. Igen azt hiszem ezt a gyereket nem kedvelem.
-          A fotelben terpeszkedő barátom pedig nem más mint Zayn. –Fejezete be a bemutatásukat Niall. Viszont ez a tapló se jobb Harrynél, még az is nehezére esik, hogy felnézzen és úgy köszönjön. Az egyetlen ok ami miatt még nem szóltam be nekik az Niall. Mikor végre felnéz, egy pillanatra kihagy a szívverésem, ez a srác eléggé helyes, barna szemei megigéznek.
-          Mi van Niall, jobbat nem találtál? –Kérdezet Zayn, majd miután legeltette rajtam még egy kicsit a tekintetét visszatért a telefonja bűvöletébe és az én szemembe meg egy tapló barommá vált.
-          Haver…- Kezdett volna bele Niall.
-          Mi bajod?- Kérdeztem, kicsit ingerülten.
-          Nekem? Semmi. –Válaszolta.
-          Ja értem, szóval te alap járaton vagy vadbarom, most már mindent értek. – Válaszoltam gúnyosan, de válaszát már meg se várva inkább letelepedtem Louis mellé. – Mi jót csinálsz?- Kérdeztem.
-          Már semmit. - Biggyesztette le alsó ajkát. Nagyon aranyos látványt nyújtott. – Liam elvette a poharaimat, amiből várat akartam építeni és most unatkozok. – Sóhajtott fel színpadiasan. - Elvette őket azzal a hülye kifogással, hogy abból majd isznak az emberek. Chhh felháborító. Nem?- Kérdezte. Fura egy gyerek.
-          De az. - Válaszoltam nevetve, amin ő csak szélesen elmosolyodott. Azt hiszem Louis-val jóba leszek. Ő nem egy seggfej, mint a fürtös gyerek meg a telefon buzi.

Segítettünk kipakolni és előkészíteni a bulit. Niall vagy ezerszer bocsánatot kért Zayn viselkedése miatt én pedig csak fejet rázva mondtam neki, hogy ne is törődjön vele nem gond, de őt ez teljesen kiakasztotta és megígérte beszélni fog Zaynnel. Lassan megérkezetek a vendégek és elkezdődött a buli. Jól éreztem magam, bár akkor még nem is sejtettem, hogy ez az este mennyire más lesz mint a többi……