2014. január 5., vasárnap

Sziasztok! El se tudom mondani, hogy mennyire szégyellem magam, hogy ilyen rég volt fent új rész. Borzasztó érzés, de végre valahára rávettem magam és leültem írni. Nem tudom mennyire lett jó, de remélem azért tetszik. 
UI:  Köszönöm az új feliratkozásokat! :)
Imádlak titeket! :)
Jó olvasást!

14. fejezet 

Nekem is fontos.
2.rész

A szívem a torkomban dobogott és a fejem olyan erővel lüktetett, hogy azt hittem belebolondulok. Tehetetlen vagyok és ez nagyon bosszant. Látom ahogy szenved és a fájdalomtól eltorzult arca szinte könyörög a mentős pasasnak, hogy hagyja abba azt amit éppen csinál. Zayn borzasztóan néz ki. A fején lévő kötés újra meg újra átázik és ez ellen nem tudnak semmit tenni, csak cserélni de a csokiszemű fiút elnézve ez sem lehet a legkellemesebb dolog. A fájdalomtól felordít, de fura módon örülök neki. Így legalább tisztában vagyok azzal, hogy élsz. Jake a mentős éppen arról magyaráz, hogyha most nem ad be neki érzéstelenítőt akkor belefog őrülni a fájdalomba, mivel össze kell varrni a fejét.
- Kérem uram. - Próbálkozik még egyszer, de Zayn makacs.
- Nem! Nem, nem és nem. - Gyerekes viselkedése feldühít és legszívesebben most felpofoznám ha tehetném, de az eléggé övön aluli lenne, ha pont most akarnám elgyepálni, mikor a legrosszabb passzban van.
- Zayn kérlek. - Szinte már könyörgök neki. Mellé guggolok, de nem akar rám nézni. - Figyelj rám légyszíves! - Keze után nyúlok és megszorítom azt, de Zayn még mindig a mentős srác kezében lévő hatalmas tűre koncentrál. - Nézz a szemembe Malik! - Erre végre felfigyel és csodaszép szemeit az enyémbe fúrja. Segítek ha akarod, ha nem. - Nem lesz semmi baj. - Nyugtatom, miközben végigsimítok kézfején. - Itt vagyok. - Próbálok higgadtan beszélni, de még számomra is ijesztő az az injekciós tű amit Jake a kezében tart.
- Most elszámolok háromig és azután beadom az érzéstelenítőt. Rendben lesz így? - Kérdezi, mire Zayn-re pillantok, aki csak aprót bólint. Pont akkorát, hogy azt csak én láthassam.
- Mehet. - Nézek fel a fiatal srácra, akinek borostyán színű szemeiben megértés és hála tükröződik. Neki is nehéz lehet, nap mint nap ilyen szörnyű balesetekkel szembesülni. Ők az igazi hősök. Rájuk kéne felnézni és az ő példájukat követni. 
- Egy. - Kezdi el a számolást, mire Malik rászorít a kezemre. Fáj neki. Ebben teljesen biztos vagyok.
- Mesélj valamit. - Kérlelt Zany és hangja olyan meggyötört volt, hogy a szívem szó szerint belesajdult.
- Egyszer kiskoromban volt egy aranyhalam. - Fogalmam sincs mit kéne neki mondanom.
- Hogyan hívták? - Kérdezi.
- Kavics volt a neve.
- Jó hülye név egy aranyhalnak. - Neveti el magát és bár az első háziállatom nevét cikizi nem tudok rá haragudni, mert most először legalább nevet egy kicsit, sőt ha jobban belegondolok ez az első alkalom, hogy két értelmes szót váltottunk egymással.
- A kutyámat pedig Jacksonnak hívták. - Morfondírozok el.
- A Hanna Montanaban is így hívták a csávót. - Vonja össze a szemöldökét.
- Igen, mert onnan kapta a nevét.
- Hihetetlen vagy. - Mosolyodik el. - Minden állatodnak ilyen kretén neve volt?
- Ha jobban belegondolok, akkor igen. Falat a teknős, Tücsök a nyúl.
- Tücsök? - Fintorodik el. - Szegénykém. Ilyen névvel élni.
- Ne csúfold! Egyediek voltak.
- Ezzel nem is vitatkoztam.
- Készen is vagyunk. - Szólal meg Jake. Hitetlenkedve pillantunk rá. Gyors volt és profi. Észre se vettük, hogy végzett. - Most pedig, ha kérhetem üljön fel és akkor összevarrom a sebét.
- Nyugodtan tegezz. - Szólalt meg Zayn, majd felült.
- Rendben. - Vigyorodott el a borostyánszemű srác.

Igazából fel se tűnt, semmi jel nem utalt rá. Egy ideig fel se fogtam. Eszembe se volt, csak akkor mikor a mentőből kiszálltunk. Akkor ért a felismerés, hogy mindvégig Zayn kezét fogtam, szorítottam és, hogy nem engedtem el. Neki vajon feltűnt? És ha igen, akkor miért nem engedte el? Emily te ostoba! Nem egyértelmű? Azért mert az a vérmennyiség amit elvesztett az ájulás közelében tartotta és nem volt ereje felfogni a körülötte lévő dolgokat. Igen ez lehet a magyarázat. A kézfejem bizsergett érintése nyomán és ettől kicsit lesokkoltam. Biztos csak elzsibbadt....Vagy valami olyasmi..

...

Alszik. Nem is csodálom, hogy elfáradt. A kórházi ágya mellett ülök és el se mozdulok addig, míg a szülei meg nem érkeznek. Már értesítették őket, így egészen biztos, hogy nemsokára ideérnek. Addig viszont nem marad egyedül, mert fáj beismernem, de nagyon is aggódok a barna herceg miatt. Fejemet az ágya szélére hajtom és onnan figyelem Zayn hosszú szempilláit, férfias arccsontozatát és kreol bőrét. Teljesen elbűvöl telt ajka, amitől kicsit zavarba is jövök, mert nem szokásom férfiak száját nézegetni. Meg amúgy is mióta tekintem őt férfinak? Jaj Emily, miért hazudsz magadnak? Mindig is így tekintettél rá! A belő hangom idegesítően nyomatta ezt a szöveget, amit próbáltam kizárni, de sikertelenül. 
- A picsába már. - Szitkozódtam a kelleténél kicsit hangosabban. Meg is ijedtem, hogy netalántán felkeltem Malikot, de olyan mélyen alszik, hogy ez lehetetlen. Ajkaimra egy féloldalas mosoly kúszik. A látvány inkább egy kifáradt ötéves kis srácéhoz hasonlít, ami csak még aranyosabbá teszi. Állj már le! Szólok rá magamra ismét. Az ajtó azonben nyitódik és magamba hálát adok az istennek, mert így legalább végre elmehetek és nem kell tovább figyelnem, ezt az alvó, idegesítő, makacs, önfejű, de mégis a szívemhez közelálló srácot. Kedvelem ezzel még nincs semmi baj.... De van! Utálnom kéne, azokért amiket mondott. Akkor most mi van? Komolyan már nem értem. Elég volt! Én most elmegyek. Ez a tervem azonban csődbe megy, mikor megfordulva egy ideges férfi alakot látok, aki szinte csörtetve rohan oda az ágyban fekvő fiúhoz. Ő lenne az apja? Nagyon hasonlítanak, szóval biztosan. Azonban nem az történik amire számítottam. Nem aggódva méregeti és még csak meg se kérdezi mi baja, egyszerűen üvöltözni kezd.
- Zayn! Zayn! - Kiabálja. Ez aztán a minta apa. Gondolom magamba és arra a döntésre jutok, hogy lehet jobb ha maradok. A fekvő srác óvatosan nyitja ki szemeit és szinte azonnal fekvőhelyzetbe nyomja magát, ahogyan megpillantja az ágya mellett álló idegrohamot kapó apukát.
- Elmondanád, hogy mégis mi a francot csináltál? - Ordítja. - A munkából kellett idáig rohannom, hogy megnézzem mi van azzal a hülye fejeddel. Komolyan ennyire felelőtlen vagy? Elképeszt a nemtörődömséged. - Az állam szinte leesik a meglepődöttségtől. Ennek meg mi értelme van? A fia az orvosok szerint nagyon súlyos agyrázkódást kapott, erre ez meg itt üvöltözik? Apa az ilyen? Zayn meg, meg se mer szólalni.
- Már elnézést. - Szólalok fel, mire mindketten felém kapják tekintetüket. - Egyáltalán nem Zayn hibájából történt. Foci meccsük volt és ellökték. És igen a fel nem tett kérdésére válaszolva rendben van, de agyrázkódást kapott. - Cinikus voltam, de nem érdekelt. Feldühít az ilyen ember.
- Magácskában kit tisztelhetek? - Kérdezi fintorogva. - Ő az új prédád? - Kérdezi Zayn-től, aki inkább elfordítja fejét az ellenkező irányba. Köszi a támogatást... - Jobb ha rám hallgatsz apróság. Nem jársz jól a fiammal, mert egy igazi tapló. Azt ajánlom menekülj amíg lehet.
- Nem vagyok a prédája! - Szűröm ki fogaim között. Sértett a tudat, hogy ítélkezik pedig nem is ismer.  
- Lényegtelen. - Legyint. - Hidd el, hogy megszerez magának, ha nagyon akarja.
- De nem akarja! - Felrobbanok az idegességtől.
- Majd meglátjuk. Mindenesetre én szóltam. - Vonja meg a vállát.
- Már tudom, hogy honnan örökölte Zayn a bunkó stílusát. - Már nem érdekelt az etikett se az, hogy az idősebbekkel tisztelettel kell bánni. Nem beszélhet így velem!
- Már megbocsáss. - Kerekedik ki a szeme.
- Jól hallotta! És én most megyek.
- Emily várj! - Szólt utánam Zayn és én hülye visszafordultam hozzá. Tekintetében égett a bűntudat, de nem szólt semmi.
- Neked is szia! - Bevágtam magam mögött az ajtót és rohanva indultam meg a kijárat felé, de nem sokáig jutottam, mert belebotlottam a többi fiúba a váróteremben. Nem gondolkozva egyenesen Niall felé vettem az irányt és testem egy kisebb puffanással adta tudtomra, hogy megérkeztem. Szorosan öleltem magamhoz. Nem Zayn apjának szavai fájtak, hanem a tény, hogy én támogattam őt mikor kellett, de ő csak kussolt mikor az apja nem csak engem, de őt is alázta. Már megint ki lettem használva...
- Baj van? - Hallom meg Niall édes és aranyos hangját, ahogy a hajam simogatásával nyugtatni próbál.
- Zayn apja egy vadbarom. - A szavak csak úgy jönnek belőlem, de mire feleszmélek Harry szinte rohan a szobába ahol Malik fekszik. - Mi az? - Kérdezem könnyes szemekkel, de senki nem válaszol.
- Nagyon megbántott? Mr. Malik nem a kedvességéről híres. - A kisebbik Malik sem, de ezt inkább magamban tartottam.
- Egy seggfej. Nem is aggódott a barnaság miatt. Leüvöltette a fejét, aztán engem piszkált, mert már nem tudtam nézni, ahogy bántja Zayn-t.
- Beszóltál neki? - Nevet fel Louis.
- Be. - Bólintottam egy aprót.
- Jól tetted. Zayn apja egy igazi barom. Meg se érdemelni, hogy apának nevezzék. - Liam mérges volt most először láttam rajta, hogy mennyire védelmező és a fiúk közül talán benne tombolt legjobban az igazságérzet. - Gyere Emily, haza viszlek! - Szólal meg újra Payne. - Nem bírnék most nyugottan bemenni oda, te pedig nem mehetsz haza egyedül. Mennyünk, rendben? - Én csak bólintottam és felvettem a kabátom. Elköszöntem a szöszitől aki a lelkemre kötötte, hogyha hazaértem hívjam fel. Louis szorosan magához vont és egy gyöngéd puszit lehelt arcomra, amitől melegség járta át a szívem minden kis szegletét.
- Majd beszélünk. - Teszi még hozzá és tudom, hogy megfog látogatni otthon. Ettől már most zavarba jöttem, mert pontosan tudtam, hogy mire gondol.

...
 - Zayn apukája miért ilyen barom? - Kérdezem, mikor Liam befordul a kereszteződésnél.
- Mindig is ilyen volt. Már kicsinek is így bánt vele és soha nem volt a kedvesség mintaképe. - Válaszolja és látom rajta, hogy mennyire dühíti ez az egész. Liam nagyon jó ember. Elegem van ebből a témából, így megpróbálok feldobni egy másikat.
- Megnyertétek a meccset?
- Meg. - Válaszolja és egy büszke mosollyal felém fordul. - Miatta nyertünk. Zayn-ért. Neked pedig külön hálával tartozunk. Nem lettünk volna ennyire nyugodtak, ha te nem mész vele. Mindenki nevében köszönöm meg neked, hogy ennyire édes voltál és félretetted az érzéseidet.
- Ugyan, ez semmiség és tény, hogy Zayn nem a szívem csücske, de aggódtam érte, sőt azt kell, hogy mondjam rettenetes érzés volt őt így látni. Borzasztó.
- Sejtem. Emily Wood  te egy hős vagy! - Kacsint rám.
- Nem Liam az te vagy. - Mosolygok rá. - Az én szememben legalábbis biztos. Liam csak rém nézett és látta, valamit a szemében. Mintha bánatos lenne. De miért? Rosszat mondtam? Bolond vagy Emily! Neki is van múltja. Nyilván eszébe jutott valami. Valami ami rosszul érinti.....

...

Nem értem magamat. Nem értem és már nem is akarom. Mert talán fájna a felismerés, fájna a tudat, hogy megint képes lennék elkövetni ugyan azt a hibát. Beteges vagyok. Saját magamnak okozok problémát. Egyszer azért jó lenne ha feltalálnák az időgépet, mert így visszamehetnék az időben és emlékeztetném magam a hibáimra és arra, hogy az életemet tönkretenné még egy olyan kapcsolat, mint amit Anthony-val éltem meg. Nem történhet meg úja és minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megállítsam. Nem törhetnek fel az érzelmeim. Mert én már nem ugyan az a lány vagyok! Nem szeretek olyat, aki nem szeret engem. Nem leszek kellék és pótlék se. Emily Wood vagyok és egy nap megtalálom az igaz szerelmemet.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!! :) Mikorra várható a következő rész? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és aranyos vagy ha így gondolod :) A következő rész remélhetőleg holnapra vagyis vasárnapra kész lesz :)

      Törlés
  2. Szia! Nagyon jó lett a rész, nagyon tetszik az egész blog és a történet is! Mikor jön a következő rész? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm, örülök ha tetszik. A részt pontosan nem tudom hogy mikor hozom de próbálok sietni vele:) Még egyszer köszi! :))

      Törlés