2013. december 3., kedd

Sziasztok! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen régen volt már új rész. Annak ellenére, hogy ennyit késtem, ez se lett a leghosszabb, de csak azért mert ennek még lesz fojtatása is és ha egybeírom, akkor túl kacifántos lett volna. Mivel újra van számítógépem és ezen a héten kevesebb dolgozat lesz az iskolában, még hétvégén vagy pénteken felrakom az új részt :) 

Utóirat: Köszönöm, hogy egyre többen vagytok :) Nagyon jól esik. Ha nem lenne nagy kérés, akkor komizzatok, hogy megtudja, mi a véleményetek. Fontos lenne számomra.
Még egyszer köszönöm, imádlak titeket! :)

13. Fejezet 

Nekem is fontos (1.)


- Na és ez? - Kérdezi Niall, miközben megfordul tengelye körül, hogy jobban megfigyelhessük kiválasztott öltönyét. Muszáj volt el jönnünk vele, mert félő, hogyha egyedül döntene, úgy nézne ki mint egy cirkuszi artista, akit belemártottak egy festékes bödönbe. 
- Nem! - Vágjuk rá egyszerre Ashly-vel.
- Most miért? Szerintem menő.
- De hát lila. - Fintorodik el Ash. - Ez egy bál Niall, nem pedig farsang.
- Akkor válasszatok ti, ha már ilyen jó stílustanácsadók letettek hirtelen. - Szőke barátom mellkasa előtt összefonta kezeit és várakozva ránk pillantott. - Gyerünk, gyerünk még a meccsemre is oda kellene érnem.
- Nem mi tehetünk róla, hogy őnagysága mára tervezte a vásárlást. - Forgatja meg szemeit Ashly. 
- Majd én keresek neked valamit. - Sóhajtottam fel fájdalmasan és feltápászkodtam eddig kényelmesnek bizonyuló helyemről.
- De azt előre leszögezem, hogy nem veszek fel fekete öltönyt, mert az túl hétköznapi. 
- Óhajt még valamit az úrfi? - Kérdezem felvont szemöldökkel, mert bár imádom a szöszit, van, hogy kiborít.
- Nem semmi más. Távozhat. - Legyint a kezével és tényleg próbál úgy viselkedni mint egy előkelő, de álcáját hamar megtöri, mert hangos nevetésbe kezd. - Ugyan picúr hisz tudod, hogy szeretlek. - Jön oda hozzám és szorosan átölel. Ezért is imádom őt, mert mindig érezteti velem, hogy szeret. 
- Én is imádlak, de eressz el, mert így sosem lesz meg a ruhád és elkésünk a meccsről. - Óvatosan elengedett, de nyomott még egy puszit a fejem búbjára, majd összekócolt azt, amiért haragudhattam volna rá, de nem ment. Ehelyett csak felnevettem és elindultam öltönyt keresni.
  Van itt minden. A legdrágább alkalmi ruháktól, a legolcsóbbig, a feketétől egészen a zöldig mindenféle öltöny megtalálható. Lassan lépkedek a sorok között keresve egy olyat, mely illik legjobb barátom személyiségéhez. Nehéz mert ő mindenféleképpen egyedit akar lenni, ami nem is lenne baj, ha nem egy bohócnak akarna öltözni. A kettő között kell találnom valamit. Valamit ami nem túl feltűnő, de nem is hagyományos. A tekintetem megakad egy összeállításon. Nem az a rikító fajta, de nem is snasszos. Pont jó. Ráadásul színben illik a mi ruháinkhoz is. Gyorsan lekapom és sietek vissza barátaimhoz, hogy minél hamarabb végezhessünk, mert hiába vagyok lány, azért én sem szeretem az órákig tartó vásárlásokat, ráadásul Niall ezerszer rosszabb bármely lánynál. Visszaérve azonban nevetőgörcsöm támad, ahogy észreveszem a két birkózó felet a földön. Ha bárki az hinné, hogy Ashly áll vesztésre, akkor közölném, hogy ez nincs így. Barátnőm a szöszin ülve, rúzzsal a kezében próbálja kipingálni az alatta fekvő kétségbeesett fiút, akinek jobb arcféltekén már egy vastagon meghúzott rúzscsík virít. Elnéztem volna még egy ideig ezt a nyilvánvalóan egyoldalú küzdelmet, de az órámra pillantva rájöttem, hogy rendet kéne tennem.
- Donoven! Horan! Abbahagyni! - Szóltam rájuk erényesen.
- Igenis anyu! - Jött a válasz egyszerre.
- Ezt vedd fel! - Nyújtom oda neki az általam kiválasztott szettet.
- Jól van mami. - Bólint, majd elveszi tőlem a ruhákat és a próbafülkébe sétál. Eltelik pár perc mire kifárad onnan, de viszonylag gyorsan kész lett.
- Na milyen? - Kérdezi Niall egy ezerwattos mosollyal az arcán és ebből tudom, hogy neki is tetszik.
- Szuper. - Vágja rá Ash izgatottan.
- Sármos vagy Horan. - Kacsintok rá.
- Akkor azt hiszem, megtaláltuk az igazit.

***

A hatalmas stadionba érve az a látvány és hangulat fogad, amit már megszoktam az Angliában eltöltött hónapjaim alatt. A tömeg tombol és annak ellenére, hogy a fiúk még pályára se léptek az izgalom és a feszültség a két csapat szurkolói között már most érezhető volt. Niall már rég lent van a fiúkkal és az edzőjükkel, míg mi barátnőmmel a helyünket keressük. Ismerős arcok tömkelegét fedezem fel. Sulis osztálytársak, évfolyamtársak, a büfés, de még a szomszéd néni is ellátogatott a mai meccsre. Aranyos, hogy ennyire szívükön viselik a csapat sorsát. Niall egyszer mesélte, hogy mikor egy évvel ezelőtt kikaptak az egyik legjobb és legnevesebb gimis csapattól, akkor Doncaster lakosai összefogtak és közösen rendeztek egy hatalmas bulit a fiúk tiszteletére. A szöszi szerint, akkor először mindannyian úgy érezték, hogy egy nagy család részei és ettől még eltökéltebbek lettek és tovább hajtottak annak érdekében, hogy egy nap ők legyenek a legjobbak és, hogy büszkeséget szerezzenek nem csak a sulinak, de a városban élőknek is. Ahogy elnézem, tényleg mindenki kiáll mellettük. Az emberek arcán ott ékeskedik a sulink címere és a három alapszíne, a kék, a piros és a fehér. Persze ebből mi sem maradtunk kis Ashly-vel. Nekem még csapatmezem is van, amit a szöszi adott, hogy nyugodtan vegyem fel, mert szeretné ha rajtam lenne.
A hangos kiabálások és a tapsviharok miatt nem lehet hallani semmit, de Ash tátogásából és mutogatásából annyit kivettem, hogy talált ülőhelyet számunkra. Nekem se kellett több szinte azonnal lehuppantam az egyik székre és alaposan körbenéztem. A stadion tömve van és ez egyszerre ijesztő és lenyűgöző látvány. Különböző korú és nemű emberek százai foglalnak helyet a stadion székein és mind csak egy dolog miatt jöttek el, mégpedig, hogy szurkoljanak a csapatuknak.
- Szerinted nyerni fognak? - Kérdezi üvöltve barátnőm.
- Remélem! - Válaszoltam hasonló hangnemben. - Én bízok bennük.
- Én is.
És hirtelen a hangzavar még nagyobb lett. Az izgalom még tapinthatóbb. Tekintetem a pálya zöld füvére szegezem. Nem vagyunk túl messze tőle, nagyjából pont a közepén találhattunk helyet. Hirtelen több tucatnyi játékos özönlik a pályára. A mi fiaink sötétkék mezben, míg az ellenfél csapata narancssárgában van. Mintha egy előre megbeszélt koreográfiát tanultunk volna be. Mindenki egyszerre felállt és a sulink nevét kiáltotta. Fogalmam sincs hogyan csináltuk, de sikerült. Tekintetemmel a szöszit keresem, de nem találom. Már kezdek megijedni, hogy lehet történt vele valami a bemelegítés során, mikor a mellettem ülő leányzó hangosan fel kiállt.
- Ott van Niall! - Üvölt Ashly és ujjával abba az irányba mutat, ahol felfedezte a szőkeséget. Végre én is észrevettem, ahogyan egy focilabdával dekázgat. Jól néz ki és ezt nem is lehetne letagadni. Tipikusan az a fiú akinek jól áll a focilabda, a mez és minden más amit a pályán csinál. Niall hirtelen abbahagyja a dekázás és elkezdi pásztázni a tömeget. Nyilván őt is meglepi ez a rengeteg ember, aki mind őt nézi.
- Hajra Niall! - Kiáltom el magam, annak ellenére, hogy valószínűleg nem hallja. Furcsa de a szívem hevesebb tempót kezd diktálni, ahogy a narrátor bemondja, hogy már csak öt perc van hátra, a kezdésig. A fiúk felsorakoznak, mindenkinek bemondják a nevét, hogy melyik poszton játszik és, hogy hányas mezzel. Niall csatárt, Louis-val együtt. Liam és Zayn középpályás, míg Harry védő. Erősek. Nyerni fognak. Nyerniük kell! A csapatkapitányok a bíróhoz lépnek és fej vagy írással eldöntik, hogy ki kezd. Louis mázlija miatt mi kezdünk.
- Gyerünk srácok, sikerülni fog!

***

Már majdnem vége az első félidőnek, hiszen már csak nyolc perc van hátra. A fiúk nagyon ügyesek, de az állás eddig döntetlen. Keményen játszanak, ami meg is látszik, mivel eddig öt sárga lapot osztott ki a bíró. Nagyon izgalmas mérkőzés, azt meg kell hagyni. Nem vagyok túl jártas a fociban, de ezt még én is levágtam.
- Igen! - Harsogott fel a szurkolótáborunk, mikor Zayn szerelte az egyik játékost és kicselezve azt egyedül megtudott indulni a kapu felé. Az izgalom a tető fokára hágott. Itt az idő, hogy átvegyük a vezetés. Zayn rúgni készül és nagyon úgy néz ki, hogy célba is talál. Viszont szinte a semmiből becsúsznak alá, kimozdítják  talpa alól a talajt és olyan erővel csapódik a földnek, hogy még nézni is rossz. Te jó isten!
Egy hangos síp. Ennyi hallatszik, Zayn fájdalmas üvöltése mellett. A szívem olyan gyorsan ver és olyan erővel, hogy szinte hallom. Csend telepedik az egész stadionra. Senki nem szól, senki nem mozdul. Egyedül az edző üvölti el magát.
- Hívjatok mentőt! Most! - Mentőt? Ennyire súlyos lenne? Nem! Nem, az nem lehet..
Zayn fájdalmas üvöltése abbamaradt. Megijedtem. Ordíts! Kiabálj! Adj már valami jelet arról, hogy életben vagy! Gyerünk!  De semmi. Zayn csak feküdt és a körülötte álló emberek mind eltakarták. Sírni támadt kedvem. Soha nem akartam, hogy baja essen, annak ellenére sem, hogy nem kedvelem.
- Jézusom. - Hallom meg barátnőm törékeny és bizonytalan hangját. A síri csend kezd egyre nyomasztóbb lenni. - Nézd! - Ashly két verekedő alakra mutat. Hatalmasat nyelek mikor rájövök, hogy kik azok. Niall és az a gyerek aki fellökte Zayn-t. A szöszin látszik, hogy dühös. Sose láttam még ilyennek. Már épp egymásnak mennének, mikor Harry közéjük áll és lenyugtatja a Niall-t. Ha mindez nem lett volna bőven elég még a játékvezető is felszólalt.
- Kérem maradjanak a helyükön. A meccs tizenöt perc múlva fojtatódik. 
- Mi van? Ez teljesen megbolondult? - Nemtetszésemnek nem csak én adtam hangot. Az egész stadion az emberek félhangos mondataitól zengett. Egy tizenhét éves srác olyan súlyosan megsérült, hogy mentőt kell hívni hozzá. Erre meg, még folytatni akarják? Kik ezek? Robotok, hogy nincs szívük? Az ereimben még a vér is megfagyott. Olyan mérges vagyok, hogy még a fejem is megfájdult.
- Emily! - A nevemet kiabálja valaki, de fogalmam sincs ki. Ashly oldalba bök és a pálya felé mutat. Harry az. Harry kiabál nekem. Kezével int és én nem tétovázok azonnal megindulok felé. Ha más nem is ő legalább elmondja, hogy mi a helyzet. Sosem szerettem futni, de most olyan sebesen szaladtam le a sorok között, hogy tuti rekordot dönthettem volna. Az elválasztó korláttal sem törődök, bár egy kicsit hezitálok mikor le kell ugranom. Végül ráveszem magam, de elvesztem az egyensúlyom és a fürtösnek kell megtartania. Nem szól semmit pusztán csak elenged és elindul a hely felé ahol Malik is fekszik. Hiába szeretném a lábaim nem mozdulnak. Biztos látni akarom én ezt? Harry észrevehette, hogy nem követem, mivel hátrafordult. Szemeiből kiolvasható volt minden. Dühös, csalódott, szomorú és kétségbeesett. Nem mutatta ki, de én láttam rajta. Nem tehetem meg ezt vele. Nyilván akar valami. Nem lehetek nyuszi. Segítenem kell. Nem tudom honnan merítettem erőt és bátorságot, de elindultam a fürtös után. Mikor megláttam Zayn-t, még a lélegzetem is elakadt. A feje hátul olyan erősen vérzik, hogy a több rétegnyi gézlap se segít rajta. Lesápadt, ami már csak azért is fura, mert nem egy tipikus albínó alkat. Innen is látszódik, hogy mennyi vért vesztett. Rémisztő látvány volt, egy erős fiút, ilyen törékenynek és sebezhetőnek látni. A szívem ezer darabjaira tört és hirtelen nem számított, hogy ki ő, hogy mi tett vagy mondott nekem, egyszerűen nem tudott érdekelni. Nem vagyok orvos, de annyit én is megtudok állapítani, hogyha sürgősen nem viszik kórházba, akkor túl sok vért fog veszíteni és meghalhat.
- Kérlek menj be vele a kórházba. - Szólal meg mellettem Harry. Először azt hittem, hogy rosszul hallok. Miért pont én? - Mivel a meccs folytatódik senki sem tud bemenni vele. Tudom, hogy nem vagytok jóban de...
- Rendben. - Vágok közbe.
- Tényleg?
- Persze. - Tekintetem nem tudom elszakítani a a sápadt fiútól. Furcsa de én még így se látom csúnyának. Nem akarok mást, csak, hogy végre jöjjön a mentő és, hogy Zayn jobban legyen. Ha kell támogatom, vért adok neki, vagy megszorítom a kezét ha arra van szüksége. Nem vagyok a barátja, sőt Zayn utál engem. De ez nem számít. Nem számít mert tudom, hogy a barátainak és a családjának fontos és bár fáj beismerni nekem is az.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Kiraktalak a blogomon: http://iwish-1d.blogspot.hu/
    MissMe

    VálaszTörlés
  2. Most találtam rá a blogodra és végig olvastam az eddigi részeket.. nagyon tetszik és remélem hamar lesz új rész!! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon aranyos vagy hogy írsz :) pont ma lesz új rész a blogon szóval remélem tetszeni fog az is:)

      Törlés