A Buli ( 1 rész )

3. fejezet

A Buli! (1 rész)

Harmadik hetem az új iskolában. Éppen történelem órára tartok. Beérve az osztályterembe nem fogad nagy meglepetés mindenki nevet és hülyéskedik. A papírgalacsinok repülnek ide-oda. Kezdem megkedvelni az osztálytársaimat nem is olyan rosszak, mint először gondoltam.

-          Hali Wood!- Köszöntött Jeremy, az osztály mókamester.

-          Szia Jeremy! Mi rosszat tervezel?- Kérdeztem szemöldök húzogatva. Éppen válaszolt volna mikor, Tomy közeledett felénk nem éppen nyugodt hangulatban.

-          Jeremy Smith te halott ember vagy!- Mondta Tomy.

-          Ááá Em védj meg, ez egy pszichopata állat! – Sikított fel Jeremy mint egy lány és a hátam mögé bújt. Nevetnem kellet a szituáción hisz a legkisebb lányt választotta búvóhelynek. Tomy megállt előttem elég mérgesnek tűnt.

-          Nyugi Tomy. – Próbáltam nyugtatni a fiút. - Mi történt?

-          Kérdezd a mögötted álló kislányt!- Mondta majd összefonta karjait a mellkasa előtt.

-          Istenem Jeremy, mi a szart csináltál már megint?

-          Én? Semmit. – Válaszolta majd elröhögte magát. Jeremy olyan srác, akinek lételeme az, hogy az emberek agyára menjen. Ahol baj van, ott van Jeremy, mondhatjuk úgy is ahol Jeremy ott a baj. Egyébként meg egy nagyon rendes srác, kedvelem őt.

-          Tényleg? Akkor ez mi?- Kérdezte Tomy majd megfordul és abban a pillanatban engem elkapott egy roham, amit nevetésnek hívnak. Tomy gatyája hátul tiszta festék volt, ráadásul barna, az ember akarva akaratlanul is arra gondol, hogy ő bizony összecsinálta magát.

-          Köszi Emily jól esik az együttérzésed. – Nézett rám Tomy sértődötten. Próbáltam válaszolni neki, de ahogy lenyugodtam volna, akkor újra elkezdem nevetni.

-          Sa-Sajnálom Tomy. –Mondtam a nevetéstől kissé akadozva, de összeszedtem magam. –Jeremy Smith! – Szóltam rá a fiúra. – Kérj bocsánatot! Most!

-          Sajnálom Tomy.- Sütötte le szemeit a fiú, de még akkor is mosolygott és látszott rajta, hogy alig bírja visszafojtani a nevetést.

-          Kurva sokat érek a bocsánatkéréseddel! Attól még ugyan úgy nézek ki, mint aki beszart. Hogy megyek így haza te barom? Még pótgatyám sincs! Esküszöm, mint egy 5 éves, szinte egy szinten vagy az unokahúgommal, bár szerintem még ő is nagyobb IQ bajnok, mint te!- Ezen a pontom Jeremyre néztem, aki lesokkolva és megbántva állt és hallgatott, ahogy mindezt az arcába vágják. Megértem Tomyt, de azért ez túlzás, hisz ha valaki tudja milyen is Jeremy az ő.

-          Én legalább nem vagyok egy szteroidos vadbarom! – Vágta hozzá Jeremy.

-          Mit mondtál?- Kérdezett vissza Tomy. Itt már minden szempár rájuk szegeződött és meglepődve figyelték őket, nekik nem volt szokásuk veszekedni ők mindig is jó barátok voltak.

-          Fiúk álljatok le!- Szóltam rájuk. – Jeremy, tudd hol a határ oké? Nem szép dolog, hogy tönkreteszed a gatyáját Tomy jogosan van kiakadva.

-          De…- Folytatta volna.

-          Nincs de!- Szóltam rá.- Te pedig Tomy!- Fordultam a fiúhoz. – Ne beszélj így vele! Nem vághatsz csak úgy ilyeneket a fejéhez az egész osztály előtt, ez megalázó. Van tesi cuccod? –Kérdeztem.

-          Van. Miért?

-          Vedd fel addig a tesi gatyád míg Jeremy kimossa azt, ami rajtad van.

-          Miért pont én?- Kérdezet az említett fiú, hatalmasra nyílt szemekkel.

-          Mert ez a te hibád! Vagy elvárnád, hogy én mossam ki?- Mutattam magamra majd határozottan megráztam a fejem. Jeremy arcán kiült a félelem. Megsajnáltam. - De segítek, ha akarod. – Mondtam végül és egy hatalmas mosolyt kaptam köszönet képen a fiútól. – De kérj őszintén bocsánatot Tomytól!

-          Figyelj haver, sajnálom. Nem kellett volna, ez túlzás volt. Bocsika.

-          Semmi gond, Jer! Én is sajnálom!- Fogtak kezet majd játékosan elkezdték egymást püfölni. Hihetetlenek ezek a fiúk, soha nem fogom megérteni őket, az egyik percben majdnem egymásnak mennek most meg nevetve ölelkeznek mintha mise történt volna. A lányok meg sokszor eljátsszák a harmadik világháborút. Mosolyt csal az arcomra a kis jelenet az biztos.

Miután Jeremyvel megpróbáltuk kimosni Tom gatyáját, rátettük a radiátorra és hagytuk száradni. A fiúk köszönet képen lementek a büfébe és vettek nekem egy csokis muffint, majd szorosan megöleltem és kaptam 1-1 puszit is az arcomra. Aranyosak voltak. Éppen a padon ülve lógattam a lábaimat mikor szemem sarkából kiszúrom, hogy megérkezik Niall is. A fiúk egyből odagyűlnek köré és sorban lepacsiznak vele. Niall mosolyog és ő is üdvözli a többieket. Ma is jól néz ki, nem hiába imádja őt az összes csaj az évfolyamon.

Ezalatt a három hét alatt, nagyon jó barátságot alakítottunk ki egymás között. Padtársam lett, ami nem bizonyult annyira jó ötletnek, mert együtt olyanok vagyunk mint egy hurrikán. Nem érdekel minket semmi és sokszor csak egymáson röhögünk, ha elültetnek minket egymás mellől, telefonon folyatjuk tovább, ha azt is elveszik, akkor levelezünk és ez így megy addig, míg a tanár ki nem küld minket. Sokat változtam ezalatt a három hét alatt, persze csak jó irányba. Az életemben voltak nehéz időszakok és emiatt kicsit visszahúzódó és önbizalom hiányos lettem. Most viszont kezdem azt érezni, hogy lehetek ugyan olyan mint régen, lehetek egy életvidám lány aki voltam.

-          Szia, picúr! - Köszöntött Niall. Picúrnak becéz, de őszintén szólva nem szeretem ezt a becenevet és ezt ő is tudja. A szokásos durci fejemet vetettem be, mint mindig, ha így hív, de mint általában most is csak azt a szépen csengő nevetést tudtam kiváltani belőle, amitől nekem meg mindig mosolyognom kellett.

-          Szia Niall.- Mosolyogtam tovább az én kis szőke barátomra.

-          Mit szólnál ma egy bulihoz, 8 körül, mondjuk nálam?- Kérdezte szemöldök húzogatva.

-          Attól függ…

-          Mitől?- Kérdezte.

-          Attól, hogy mennyire lesz durva.

-          Mi van veled, csak nem antiszoc lettél?- Nevetett fel.

-          Nem, csak viszonylag józanon kéne hazasétálnom, nehogy elbasszon egy kocsi, vagy valami. - Mondtam komoly fejjel.

-          Jogos. - Kaptam a választ.- Nem lesz annyira durva, maximum nem hagyom, hogy sokat igyál, és majd hazakísérlek.

-          Na akkor lennék, csak igazi veszélyben!

-          Ajj ugyan már…- Nevetett fel hangosan.- Tudod, hogy nem tennék semmi rosszat.

-          Tudom. - Válaszoltam bólogatva, hisz ezzel a ténnyel tisztában vagyok.- Elmegyek. - Egyeztem bele mire kaptam egy hatalmas JUHUUUUUUUT. –Mit vigyek? – Kérdeztem.

-          Valami nasit és piát, és ha akar, jöhet majd az öcséd is.- Adta a választ a szöszi.

-          Az öcsém nem is kedvel. -  Mondtam miközben értetlen fejet vágva meredtem rá. Chris nem kedveli Niallt, nem tudja megmondani miért egyszerűen csak nem szimpatikus neki. - Mit tervezel?- Kérdeztem.

-          Semmit, csak jóba szeretnék vele lenni és remélem, a bulin jobban megismerjük egymást. - Mosolyogva fogadtam Niall válaszát, aranyos, hogy miattam jóba akar lenni az öcsémmel is. - De te ne nyolcra gyere, hanem előbb, segíthetnél előkészíteni a terepet. A hét óra jó lenne?- Kérdezte.

-          Jó.- Válaszoltam.

                                                                        ***

Már Niallnél vagyok, kezemben a sok cuccal amit hoztam, már csak be kéne csengetni, ami nem egyszerű tekintve, hogy mindkét kezem tele van, de zseniális elmémnek köszönhetően ezt is simán megoldottam az orrommal, hisz azzal lenyomva a csengőt alig pár másodperc után szőke barátom ajtót is nyitott.

-          Csak, hogy megérkeztél picúr.- Üdvözölt.

-          Se-segíts. - Mondtam kicsit elhaló hangon, mert a sok holmitól már leszakadt a kezem. Niall elvette tőlem a szatyrokat és elvitte magával. Beljebb lépve rá kellett, hogy jöjjek, nem csak én segítek Niallnek a buli előtt. Négy számomra teljesen idegen fiúval találtam szembe magam. Az egyik azonnal felfigyelt rám és alaposan végig is mért, amitől teljesen kiborultam, szemtelen seggfej. Egy másik a fotelben ült és telefonozott ő még csak felnézni is lusta volt, de ezt annyira nem is bántam. Volt egy harmadik, aki valamilyen vár féleséget épített poharakból, ami egyébként nem is lett olyan rossz. A negyedik srác tűnt a legértelmesebbnek, ő legalább felállt és köszöntött.

-          Szia, Liam vagyok. Liam Payne  – Nyújtotta felém a kezét és én elfogadtam a gesztust és kezet ráztam vele.

-          Szia Liam. Emily vagyok, Emily Wood.- Mosolyogtam rá, amit ő viszonzott. Épphogy kezet ráztunk visszatért Niall is.

-          Látom megismerted a fiúkat. - Küldött felém egy széles mosolyt a kis szöszi.

-           Egyiküket már biztos. – Mondtam.

-          Akkor bemutatnám neked a többieket is.- Kezdett bele Niall. - Ő itt, mint megtudhattad Liam, a srác aki poharakból épít várat Louis..

-          Haaaaaaaaaaaaaaaaali- Kiáltott fel, nevetnem kellett a hangja olyan volt, mint mickey egérnek, édes és helyes.

-          A göndörke.. –Folytatta Niall. – Harry. – Szóval Harrynek hívják, hát nem is tudom ez a gyerek kicsit perverz, amióta itt vagyok, ami kb úgy 5 perce sincs, azóta már vagy számtalanszor végigmért. És megint azt csinálja, alulról fölfelé minden egyes négyzetcentiméteremet végigtanulmányozza, és mikor tekintetünk találkozik, szája szélébe harap én pedig szem forgatva adom neki tudomásul a nem tetszésemet, de belőle ez csak egy rekedtes nevetést vált ki. Igen azt hiszem ezt a gyereket nem kedvelem.

-          A fotelben terpeszkedő barátom pedig nem más mint Zayn. –Fejezete be a bemutatásukat Niall. Viszont ez a tapló se jobb Harrynél, még az is nehezére esik, hogy felnézzen és úgy köszönjön. Az egyetlen ok ami miatt még nem szóltam be nekik az Niall. Mikor végre felnéz, egy pillanatra kihagy a szívverésem, ez a srác eléggé helyes, barna szemei megigéznek.

-          Mi van Niall, jobbat nem találtál? –Kérdezet Zayn, majd miután legeltette rajtam még egy kicsit a tekintetét visszatért a telefonja bűvöletébe és az én szemembe meg egy tapló barommá vált.

-          Haver…- Kezdett volna bele Niall.

-          Mi bajod?- Kérdeztem, kicsit ingerülten.

-          Nekem? Semmi. –Válaszolta.

-          Ja értem, szóval te alap járaton vagy vadbarom, most már mindent értek. – Válaszoltam gúnyosan, de válaszát már meg se várva inkább letelepedtem Louis mellé. – Mi jót csinálsz?- Kérdeztem.

-          Már semmit. - Biggyesztette le alsó ajkát. Nagyon aranyos látványt nyújtott. – Liam elvette a poharaimat, amiből várat akartam építeni és most unatkozok. – Sóhajtott fel színpadiasan. - Elvette őket azzal a hülye kifogással, hogy abból majd isznak az emberek. Chhh felháborító. Nem?- Kérdezte. Fura egy gyerek.

-          De az. - Válaszoltam nevetve, amin ő csak szélesen elmosolyodott. Azt hiszem Louis-val jóba leszek. Ő nem egy seggfej, mint a fürtös gyerek meg a telefon buzi.

Segítettünk kipakolni és előkészíteni a bulit. Niall vagy ezerszer bocsánatot kért Zayn viselkedése miatt én pedig csak fejet rázva mondtam neki, hogy ne is törődjön vele nem gond, de őt ez teljesen kiakasztotta és megígérte beszélni fog Zaynnel. Lassan megérkezetek a vendégek és elkezdődött a buli. Jól éreztem magam, bár akkor még nem is sejtettem, hogy ez az este mennyire más lesz mint a többi……