4. Fejezet

Sziasztok! Nagyon örülök annak, hogy vannak páran akik olvassák a blogomat. Ha nem nagy kérés, akkor arra szeretnélek titeket kérni, hogy komizzatok. Soha többé nem fogok ilyet kérni, mert nem ez a lényeges számomra. De örülnék ha írnátok valamit. Igazán hálás lennék érte :) A fejlécemet megszeretném köszönni Fanninak, egészen zseniális lett nagyon hálás vagyok érte, még egyszer köszönöm :)

A Buli ( 2. rész) 

Niall igazán kitett magáért, ez a buli fergetegesre sikerült. Van itt minden, egy hatalmas asztal tele piával és 

kajával. Kint medencés partit tartanak és még egy Dj is van, aki keveri a zenét.

Mindenki jól érzi magát, ami meg is látszik, mert eddig eltörtünk egy üvegasztalt, pár poharat és valaki beesett a virágágyás közé. Utóbbi el is aludt ott. Ezt az estét csak az tenné jobba, ha a fürtös nem engem bámulna állandóan. Fogdos és ez kikészít. Helyes fiú és ez azért baj, mert hiába utasítom vissza őt, a szeme a teste minden lánynak vonzza a tekintetét és így sokszor kapom magam azon, hogy nézem őt. Persze ezt azonnal kiszúrja, és egy hatalmas vigyorral az arcán jelzi, hogy elégedett ezzel.

- Na, hogy tetszik a buli? -Kérdezte Niall, aki már kicsit be volt csiccsentve, de nem volt még berúgva.

- Nagyon jó, ügyesen megszervezted!

- Köszönöm. Köszönöm. - Válaszolta, majd elkapva a kezem és a kijelölt táncparkett felé terelgetett. Nagyon sokáig táncoltunk és ugyan ennek az előzményeit nem tudom, de break táncversenyt rendeztünk. Niall elkezdte, mindenki körénk állt, mi meg próbáltunk valami breakes mozdulatot kihozni magunkból. A  tömeg őrjöngött, imádtak minket, bár szerintem ilyen állapotban amiben ők voltak, minden szuper klassznak, és királynak tűnik. Kifáradtam, így jeleztem Niallnek, hogy bemegyek kicsit, bólintva jelezte, hogy rendben.

A házba érve észrevettem, hogy bent szinte senki sincs, ha van is akkor az valamelyik sarokban alszik.

Vajon hol lehet az öcsém? Tűnődök el, hisz már a buli kezdete óta nem láttam. De biztos nincs semmi baja, szóval inkább hagyom hadd bulizzon. Leakartam ülni kicsit, így bementem a nappaliban. Niall családjának háza elég nagy, majdnem olyan mint a miénk, csak ez kicsit letisztultabb. Egyszerű színek, semmi csicsa, de ez így tökéletes. Beérve a nappaliba látom, hogy Zayn és Louis a kanapén ülve beszélgetnek. Volt hely Louis és Zayn mellet is, de én gondolkodás nélkül, Louis mellé ültem. Aranyos hangú barátom mosolyogva fogadott, míg a barna herceg meg benyögött egy " Na ez meg mit keres itt" mondatocskát. Nagyon részegnek tűnik, kiábrándító. Próbáltam rá nem odafigyelni és Louis is mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert ha iszik mindig ilyen. Szerintem ez a taplóság, nála alap beállítottság, de ráhagytam. Beszélgettem Louis-val és sok dolog kiderült róla amit nem is sejtettem, mit például, hogy ő már ugyan tizennyolc éves, de halasztott egy évet, így velünk jár egy évfolyamra. Az is kiderült, hogy ő a suli focicsapatának kapitánya és, hogy ott ismerte meg a többieket is. A sulink két dologban tényleg jó, az pedig a foci és a kosárlabda. Beszélt a családtagjairól is és meglepett, hogy ilyen nyíltan beszélget velem, hisz még csak pár órája ismer. Bár, ahogy elnézem ő se tartozik a legjózanabbak közé, így lehet csak a pia miatt beszél ennyit. De aranyos volt, ő is kérdezgetett engem. Elmondtam mivel foglalkoznak a szüleim és, hogy van egy öcsém, mire ő felnevetett és azt mondta, tudja ki ő és hatalmas forma. Szóval ő legalább látta Chris, ez azért megnyugtató. Felfigyeltem arra, hogy Zayn szépen kivánszorog a hátsó kertbe ahol a buli lelke van, de annyira elvoltunk Louis-val, hogy ezzel nem is törődtünk. 

  Fáradt voltam, így fejemet ráhajtottam Louis vállára, aki nem ellenkezett, szóval nem találtam kínosnak, se rossznak. Fejemet kicsit megemeltem, és találkozott a tekintetünk. Csodaszép kék szempárja engem fürkészett. Ajkai közeledtek felém és mikor már majdnem összeértek ő megállt és várt, várt arra, hogy én döntsek szeretnék-e többet. Szeretnék! Harsogta a fejemben egy hang. Ajkai után kaptam és heves vad csókolózásba kezdtünk. A "kis csókunk" annyira elmélyült, hogy azon kaptam magam, hogy a kanapéén fekszünk, Louis alattam, én felül, úgy folytatjuk tovább. Csípőmet fogta, közben nyakamat csókolgatta, ami belőlem, egy halk nyögést váltott ki. Éreztem, ahogy nyakam csókolgatása közben elmosolyodik reakciómon, majd folytatja tovább. Elválok tőle egy pillanatra és most én hintem be csókokkal arcának vonalait. Az állánál és a nyakánál volt egy pont, ahol csípőmet erősebben szorította és a légzése is felgyorsul. Élveztem, hogy ezt váltom ki belőle. Hirtelen, bár fogalmam sincs, hogy de fordított helyzetünkön, én kerültem alulra. De kis tapasztaltak vagyunk.. Gondolom magamba és féloldalasan elmosolyodom. Testét nekem nyomta, ami még jobban beindított. Lenézett rém, egy ideig csak nézett, majd elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy. -Suttogta a fülembe és valószínűleg elpirulhattam, mert folytatta. - Aranyos vagy mikor elpirulsz. - Mondta. Beletúrtam hajába, majd magamhoz húztam egy újabb csókra. - Kis mohó!- Kacagott fel telhetetlenségemen.

Mellkasomat hintette be csókokkal, lágy ajkai szinte csak súrolták a bőröm, de így is elég nagy hatást gyakorolt rám. Nagyon rég nem éreztem már ekkora vágyat valaki iránt. Azóta biztos nem, mióta szakítottam a régi barátommal Anthony-val. Ez után nem igazán volt dolgom fiúval, de úgy látszik az eddig összegyűlt vágyam, most előtört és Louis találta meg, aminek ahogy elnézem ő is eléggé örült. Kezeimmel hátát simogattam és akkor jött el az a pillanat, hogy lenézett rám, vággyal teli szemeivel és pusztán a tekintete azt üzente, hogy többet akar! De minden jót követ valami rossz, hirtelen mindenki beözönlött a szobába, így Louis kénytelen volt elválni tőlem. A francba. Szitkozódom. Louis rám nézett és láttam rajta, ő se pont erre a végkifejletre számított. Ennyi volt. Gondoltam. Ezek után látni sem akar.

- Barátság extrákkal! - Súgta a fülembe és én tudtam mire gondol. Király szóval, semmi komolyat nem szeretne, ez jó mert én se.

- Megegyeztünk. - Kacsintottam rá, kezet fogtunk, majd magához húzott és megcsókolt. Remélem nem bánom meg, hogy belementem.

*Louis szemszöge*

Emily egy rendkívül kedves és elképesztően csinos lány. Nem is tudom mi történhetett volna még, ha hirtelen nem toppan be mindenki. Aj a fenébe is már! Azt a vágyat amit most érzek iránta, nem lehet leírni. Ritkán van rám lány ilyen hatással, de Emily már az első pertől kezdve megmozgatta a fantáziám. A testem szinte azonnal reagált a közelségére, így nem volt nehéz eldöntenem, ezt a lányt meg fogom szerezni. Kell nekem.

* Emily szemszöge*

Ez a Louis dolog kicsit megkavart, de hamar túlléptem rajta, ez neki is jó, meg nekem is, ennyi. A konyhába indultam, valamit inni, mikor meghallottam Niall és Harry hangját. Nem mentem be megálltam.

- De most miért Niall? Érzel valamit a kis csaj iránt?- Kérdezte Harry, széttárt kezekkel mint aki tényleg nem ért valamit.

- Nem Harry, csak tudom milyen vagy. Ő nem az a csaj, akit lefektetsz és elhagysz! - Magyarázta a szöszi, de Harry fejéről, még mindig az értetlenség sugárzott.

- Nem értelek....Akkor csak jelent számodra valamit!

- Igen jelent. Nagyion jó barátom Harry, de ez minden.- Akkor hasított belém a felismerés. Baszd ki ezek rólam beszélnek! -Egyszerűen csak nem szeretném, hogy megbántsd..- Folytatta Niall. - Ő ehhez már túl fontos nekem, nem szeretném ha kihasználnád! - Aranyos, hogy így megvéd és, hogy azt mondta fontos vagyok neki.

- Jól van, akkor nem csinálok semmi rosszat. -Egyezett bele a göndörke.

- Ígéred?

- Ja..- Válaszolta, majd kimentek a kertbe.

Harry beteg. Állapítom meg, majd mivel már kimentek a konyhából, bemegyek, hogy tölthessek magamnak valami innivalót. Már épp inni készültem, mikor valaki belépett és becsapta maga mögött az ajtót. Kicsit megugrottam, megijedtem.

- Na mi van, csak nem félsz tőlem? - Kérdezte az a személy, akit próbáltam nagy ívben elkerülni.

- Nem igazán. -Rántottam meg a vállamat, majd felültem a konyhapultra. Végignézett, majd megszólalt .

- Mondták már, hogy kicsi vagy?

- És neked, hogy bunkó vagy? - Vágtam vissza.

- Párszor. -Válaszolja lazán. Kicsit arrébb sétál, hanyagul nekidől a falnak, kezeit keresztezi mellkasa előtt, majd tekintete egyenesen rám szegeződik. Próbálom meginni az üdítőmet, de a ténnyel együtt, hogy ő is itt van, nem nagyon megy. Éppen végeztem, majd leszállni készültem, mikor hirtelen a semmiből ott áll előttem és nem enged leszállni. Megtámasztja kezeit a konyhapult feletti részen, így biztosítva azt, hogy ne tudja elszökni.

- Zayn, engedj leszállni! - Szóltam rá a fiúra, és próbáltam eltolni, de nem ment, még így taj részegen is sokszorta erősebb mint én. - Hallod Malik, engedj!

- Nem. - Adta az egyszerű választ.

- Mit mondtál? -Kérdeztem.

- Azt, hogy nem. - Jött közelebb. Arca veszélyesen közel volt az enyémhez. Szívem a torkomban dobogott. Ahogy néztem őt csak egy kérdés zakatolt a fejemben. Hogy nyújthat ilyen lenyűgöző látványt, egy belül teljesen romlott fiú? Végtelennek tűnő másodpercekig nem történt semmi, de aztán nyílt az ajtó.

- A francba. - Hallottam Zayn reakcióját. Nem nézett hátra, nem izgatta ki az, engem viszont igen. Megnéztem. Liam az. Köszönöm istenem, mindig tudod mikor kell segíteni. Áthajoltam Zayn válla fölött és eltátogtam Liamnek, azt, hogy "Segíts"

- Emily jössz táncolni? - Hála az égnek megértette.

- Persze. -Így Zayn se tehetett semmi. Elengedett.

Liam kivitt a táncparkettre. Király, hogy így megértette mit szeretnék, nem tudom miért, de talán büszke lehettem rá.

- Köszönöm Liam. 

- Nem tesz semmit. -Nevet fel. - Mondjuk Zayn elég mérgesnek tűnt.

- Bocsánat, én nem akartam...

- Jaj hagyd. -Legyintett. - Jobb barátom ő annál, hogy ilyenért mérges legyen, ráadásul nem szeretem ha kihasználnak egy lányt és ezt a barátaimtól se tűröm. - Liam aranyos, kedves, örülök, hogy megismerhettem. 

Rengeteget táncoltunk, ugráltunk, hülyéskedtünk. Eljártunk valami kacsa táncot is és a végén már a földön fetrengve nevettünk. Hirtelen a Dj, valamilyen oknál fogva, egy lassú számot rakott be. Liam mint a mesékben a hercegek, a kezemet kérte én pedig pukedlizva fogattam el a felkérést. Vagy jobban mondva, csak fogattam volna, ha a fürtös nem áll elénk. Mi a fenét akar? 

- Ha nem gond elkérném a hölgyet egy táncra. - Mi van? Ugye ez most nem komoly? Én nem táncolok vele! Liam valószínű nem látta a kétségbeesett arcom, így egy "Persze haverral", el is intézte. Harry megragadta a csípőmet, közelebb vont magához. Minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak, erős tartásából. Talán ha elkezdenék sikítani...Gondoltam. Jön a megmentőm, aki a mesékben meg van írva, leüti Harryt és mi boldogan élünk, míg meg nem halunk. De ezt az ötletet hamar elvetettem. De most valami furcsa volt. Harry nem fogdosott, nem szólogatott be hülyeségeket. Illata mámorító, de pontosan tudom,csak most ilyen. Nem dőlök be neki.

- Nálam ez nem válik be! - Mondtam, majd egyenesen felnéztem rá.

- Még is mi? -Kérdezi mosolyogva, majd mivel még mindig lassúztunk, megpörgetett és még közelebb húzott magához.

- Ez a hirtelen jött változás. Ne hidd, hogy bármit elérhetsz vele.

- Rendben. -Rendben? Még is mi van rendben? Most az a célja, hogy összezavarjon? Mert akkor, gartula fürtöske, ez sikerült. Tovább nézem őt és magam is meglepődök, hogy magamban ilyet gondolok, de Harry szemi gyönyörűek, olyan mintha csillognának.

- Na mit látsz? -Kérdez rá. Valószínű több ideje nézem, mint gondoltam.

- Miért csinálod ezt? -Kérdeztem.

- Még is mit? - Szóval teszed a hülyét mi? 

- Hagyjuk, lényegtelen.

Végre, vége lett a számnak, már nem sokáig bírtam volna ezt és nem csak azért, mert nem kedvelem Harryt. Hanem mert ennek ellenére is teljesen elbűvölt. De nem ő. Nem a személyisége. A szemei voltak azok amik teljesen levettek a lábamról. Tudom furcsa, de így van.

- Köszönöm a táncot. - Mondta Harry. Meghajolt, mintha csak egy régi filmben lennénk, majd közelebb jött és egy apró puszit adott az arcomra. Ledöbbentem. Sokkolva álltam előtte, de hamar összeszedtem magam.

- Szívesen. - Ennyit tudtam kinyögni. Ennyi ment.

Épp ideje megkeresni az öcsémet. Késő van haza kéne menni. Nehezen de megtaláltam, józanabbnak tűnik mint én, de ő se teljesen ép. Niall és a többiek kikísértek minket.

- Csá haver. Jó volt a buli. - Fogott Chris kezet, a szöszivel.

- Legközelebb is jöhetsz. -Mosolygott rá kedvesen. Viszont ez már csak halovány emlék, mert a fáradtságtól szó szerint, összeestem.

- Ó-ó- ó. Úgy látom te már nagyon kész vagy nővérkém. Na gyere. -Mondta, majd felvett a hátára. Belekapaszkodtam nyakába és már is jobban éreztem magam.

- Ó jaj, csak nem álmos a pici lány? - Jött oda Zayn és összeborzolta a hajam. Mivel már fáradt voltam, egy hülyével társalogni, ezért csak középső ujjamat, magasba emelve jeleztem neki nem tetszésemet. Még hallottam, ahogy a többiek egyszerre nevetnek fel, de utána már csak a hűvös londoni szél cirógatását éreztem az arcomon.

- Na és milyen volt a buli? -Kérdeztem az öcsémet.

- Az igazat, vagy a kevésbé trét?

- Az igaz sztoritól egy tízes skálán, mennyire borulnék ki? -Kérdeztem egy ásítás közepette. 

- Hát eléggé..

- Akkor a kevésbé trét mondd. Most túl fáradt vagyok az igazság feldolgozásához. Szóval?

- Elment. És neked? - Kérdezte.

- Te melyik verziót szeretnéd hallani?

- Azt amelyikben nem vagy totál meztelen. - Nevetett fel, mire én jól fejbe vágtam.

- Tudod, sétálhatsz a saját lábadon is.

- Ne fenyegess öcskös. Csak szereted annyira a nővérkédet, hogy nem hagyod hajnali háromkor, részegen és fáradtan sétálgatni...

- Nyilván szeretem annyira... Szóval?

- Mi szóval?

- Te tényleg teljesen kész vagy. -Nevet fel.

- Ja ja biztos. Szóval, mi szóval?

- Mi van? -Kérdezi

- Most már én se értem.

- Az király. - Mondja. Mosolyogtam. Nem hiába vagyunk testvérek.- Milyen volt a buli? -Kérdezte.

- Ja az? Elment. - Mondtam, és ennyiben hagytuk. És ez így a legjobb.