6. Fejezet 
Először is köszönöm azoknak, akik olvassák a blogom, nagyon hálás vagyok érte :)
Ha nem lenne nagy gond, megkérnélek titeket, hogy ide is látogassatok be :)
http://whataboutlove-1d.blogspot.hu/ Ezt, majd csak később kezdem el írni, de jó lenne tudni a véleményeteket. Kérlek titeket ha nem nagy kérés olvassátok el és ha lehet komizzatok. :) Köszönöm és remélem tetszeni fog ez a rész :)

Téved!

- Vigyem a táskádat? - Kérdezte Niall, miközben hazafelé sétáltunk a suliból.

- Nem kell, köszi én is elbírom. - Makacskodtam. Niall ezt mindig megkérdezi, de soha nem engedem neki, hogy az enyémet is ő cipelje. Most is csak felnevet, majd rosszallóan megrázza a fejét, de nem szól semmit,  gondolom már hozzászokott eme tulajdonságomhoz is. - Nem maradsz egy kicsit? - Kérdezem meg.

- Most nem lehet. Tudod ma lesz a nagy meccsünk. - Villantott nagy mosolyt. Basszus tényleg, hisz az ma van. - Elfelejtetted mi?

- Csak egy kicsit. - Vallom be őszintén, hisz hiába tagadnám, úgy is rájönne.

- Pont olyan vagy mint egy aranyhal. Három másodpercig minden rendben, de utána még az is elfelejted, hogy mi a neved. - Nevet fel, mire én játékosan meglököm és nevetek vele együtt. - De ugye eljössz?

- Persze, hogy elmegyek, semmi pénzért nem hagynám ki. Ráadásul most végre megmutathatod, hogy tényleg olyan jó vagy-e mint azt állítod.

- Hidd el nem fogsz csalódni. -Kacsintott.

- Nagyképű.

- Nem is. - Durcizott be. Ajkait lebiggyesztette és kezeit mellkasa előtt keresztezte, majd hátat fordított. Persze pontosan tudtam, hogy ez mind csak vicc és nem sértődött meg igazából, de én ennek ellenére is kiakartam engesztelni. Mögé léptem és hátulról megölelem.

- Na és mit szólna hozzá ez a nagy csodacsatár, ha készítenék neki valami finomat, miután megnyerték a meccset?

- Attól függ mit. - Mondta még mindig háttal nekem, de hangján hallottam, hogy mosolyog.

- Mit óhajt az úrfi?

- Egy győzelmi tortát.

- Meglesz! - Mondtam, mire megfordult.

- Komolyan? - Olyan volt mint egy kisgyerek, akinek azt mondták megkaphatja a legújabb versenyautót.

- Komolyan. - Bólogattam.

- Te vagy a legjobb. - Örvendezett és a karjaiba zárt. Imádom mikor ilyen kis hülye.

***

Este hét óra van. Itt vagyok Niallék meccsén. A lelátón ülök és várom, hogy a fiúk kivonuljanak a pályára és elverjék a másik csapatot. Izgatott vagyok. A szívem gyorsan ver, a tenyerem izzad és legszívesebben leverném az ellenfél szurkolóit, amiért itt ócsárolják a fiúkat. Várjanak csak, úgy is kikapnak. Bár még nem láttam a szösziéket csapatként focizni, de Niallt már láttam és ha a többiek csak fele annyira ügyesek mint ő, akkor simán nyerjük ezt a meccset.

És elérkezett a pillanat. Először a másik suli csapata futott ki a pályára. A szurkoló táboruk hatalmas sikításba és üvöltözésbe tört ki, míg mi a Callan School gimisei kifütyültük őket. Aztán mikor megjelentek a mi fiaink ugyan ez történt csak fordítva. Én is felálltam és kiabáltam, ahogy csak tudtam. Nem éreztem cikinek, körülöttem mindenki ezt csinálta, az lett volna furcsa, ha csak ülök és csöndben maradok.

- Hajrá Niall. - Ordítottam, olyan hangosan ahogy csak tudtam, de arra nem gondoltam volna, hogy meg is hallja. De mint általában, most is tévedtem. Niall megfordult és tekintetével engem keresett. Integetni kezdtem neki és észre is vett. Küldött felém egy hatalmas mosolyt és miután visszaintett csatlakozott a többiekhez. Mikor meglátom a szöszi mezszámát, mosolyra húzódik a szám. Tizenhármas. A szerencseszámom.  

Kicsit jobban megnéztem a többi fiút is és valahogy tekintetem összetalálkozott egy olyan emberével, akire egyáltalán nem voltam kíváncsi. Elfordítottam a fejem, de még így is éreztem perszelő tekintetét magamon.

***

Hatalmas meccs volt. A fiúk nagyon ügyesek voltak. Az első félidőben még vesztésre álltak, de utána Liam góljával kiegyenlítettek és az utolsó öt percben Louis és Niall elképesztő összjátékával meg is nyerték a mérkőzést. Mikor vége lett a meccsnek, azonnal lefutottam a pályára és Niallre ugrottam. Röhögve fetrengtünk a földön és nem igazán törődtünk avval, hogy mit gondolnak mások.
Miután Niall átöltözött, hazakísért ahol megkapta a tortáját, de nem evett belőle mert meg akarta mutatni a többieknek. Mivel győztek, szerveztek egy kisebb bulit ahova engem is meghívtak. Liam házába mentünk, ami a szösziéhez hasonlóan hatalmas volt és gyönyörű. Mivel nagyjából ismerek mindenki, hamar elvegyültem a tömegben.
- Nocsak, nocsak, csak nem a pici, de gyönyörű Emily Wood érkezett meg köreinkbe?
- Neked is szia Tomy. - Nevettem fel, mert valahogy olyan viccesen tud bókolni, miközben aranyos marad.
- Na, hogy tetszik a focibuli? - Kérdezte kicsit gúnyosan. Tomy a suli kosárcsapatának tagja és mióta világ a világ van egyfajta versenyzési hajlam a két csapat közt. Persze nem utálják egymást, de próbálnak mindig jobbak lenni a másiknál.
- Ugyan Tomy, ne légy ilyen, hisz múltkor ti is nyertetek.
- Te hallottál róla? - Kérdezte csillogó szemekkel.
- Persze és az is tudom, hogy tíz ponttal vertétek el őket. Legközelebb elmegyek a ti meccsetekre is. Na mit szólsz hozzá?
- Azt, hogy eszméletlenül király lenne. Tudod beállhatnál pom-pom lánynak, kicsit feldobnád a hangulatot. - Kacsintott.
- Jól van Tomy. -Nevettem el magam. - Majd megfontolom.- Még beszélgettünk egy ideig, de Tomy kiszemelt magának valami kis csajt és őt kezdte el fűzni. Nem bántam, aranyosnak tűnik, Tomy-t meg amúgy is bírom szóval inkább szurkoltam neki.
 A buli eléggé jól sikerült, a fiúk is teljesen készek voltak. Ordibálva mondogatták, hogy " Nyertünk, nyertünk". Nagyon viccesek. A földön fetrengve és a hasamat fogva szinte már sírva nevettem rajtuk. Fél pucéran a kanapén ugráltak és egymást lökdösve tartottak beszédeket arról, hogy miért ők a legjobbak a csapatban. A sok nevetéstől kifulladtam, így úgy döntöttem kimegyek kicsit a kertbe. Viszont mikor elhúztam az ajtót és megláttam ki ül kint, szinte azonnal visszarohantam volna a házba. De nem vagyok gyáva, nem félek tőle és most már túl ciki lenne visszamenni. Egy kis kerti székben ült és szívta a cigijét. Nem káros ez neki? Hisz még is csak sportol. Fejemet megrázva térítettem vissza magam a jelenbe. Mikor észrevette, hogy én is kint vagyok, fejét lassan felém fordította, alaposan végigmért majd egyenesen a szemembe nézve, megvető pillantásával jutalmazott. Miért ilyen velem? Miért utál ennyire?
- Elmondanád, hogy mit tettem annak érdekében, hogy úgy nézz rám mint egy véres rongyra? - Kérdeztem.
- Semmit. - Válaszolja.
- Akkor?
- A puszta jelenléteddel idegesítesz. Ennyi...
- Ó a puszta jelenlétemmel? - Kezdtem nagyon mérges lenni.
- Igen. - Mondta, majd még egyet beleszívott a cigijébe.
- Mit tettem? -Kérdeztem széttárt kezekkel.
- Mondom semmit nem tettél. - Hangja nyugodt volt és távolságtartó.
- Az lehetetlen. Valamit csinálnom kellett, hogy így érzel. Mondd el! - Parancsoltam rá.
- Tényleg ezt akarod? - Vonja fel szemöldökét és kicsit oldalra biccenti fejét.
- Igen!
- Utálom, hogy mindig ott vagy ahol mi. Utálom azt, hogy úgy gondolod Niall a legjobb barátod lehet. Kiakarod sajátítani. Kiábrándítalak kicsi lány, az lehetetlen, hogy engem a tényleges legjobb barátját lecserélje rád, egy senkire.
- Szóval ezzel van bajod? - Kérdeztem mérgesen, a sírás szélén állva.
- Ezzel is.
- És még mivel? - Most már nem mindegy ha ezt is elmondja? Legalább megtudom.
- Azzal, hogy elhiszed, hogy téged itt mindenki mennyire szeret. Arról nem is beszélve, hogy úgy gondolod minden fiú odáig van érted, pedig itt a legtöbb megfektetne és kész. - Szavai fájta. Nagyon fájtak.
- Rohadj meg!
- Ennyit tudsz mondani? - Kérdezte nevetve. - Kicsi vagy te még ide, inkább menny haza.
- Tudod nagyon félreismerhettél ha ezek miatt utálsz. De leszarom. Nem is tudom miért adok egy ilyen seggfej véleményére, mint amilyen te vagy. Rohadj meg Zayn! - Vágtam fejéhez, majd amilyen gyorsan csak tudtam berohantam a házba.
Hülye barom. Egyáltalán, hogy tudott ilyeneket a fejemhez vágni? Téved. Mindenben téved. Semmi sem igaz abból amit mondott. Én nem akarom kisajátítani a szöszit. Ekkora baromságot se hallottam még. Arról pedig nem is beszélve, hogy azt hiszi, hogy azt gondolom, hogy az összes fiú odáig van értem. Ebben is téved, mert ez egyáltalán nincs így. Soha nem gondoltam ezt. Szerintem nem én vagyok a legszebb lány a földön, sőt még a suliban sem. Az itteni fiúk nagy része, csak haverként gondol rám. Ez a gyerek úgy hülye ahogy van. Szavai jobban fájtak mint azt hittem. Téved Emily! Te egyáltalán nem vagy ilyen. Próbáltam magam meggyőzni, de ez most nem nagyon ment. Fordulj fel Malik!
- Hó-hó-hó - Állított meg Louis, mikor véletlenül nekirohantam. - Mi van veled, te kis tank. - Nevetett fel először, de mikor meglátta könnyes szemeimet, ijedten fogta kezei közé arcom. - Mi a baj? Bántottak? Melyik volt az? - Nézett körbe és szemében láttam a dühöt. Fontos lennék neki? Igaz az utóbbi két hónapban elég közel került hozzám ez a mindig mosolygós fiú, de most még engem is meglepett viselkedése.
- Semmi baj Louis, csak egy barom hazugságai gyötrik piciny lelkem.
- Értem én a kisasszony problémáját. Netalántán szeretné ha beverném annak a tuskó vadbaromnak a képét, aki megsértette önt Miss Wood? - Halványan elmosolyodtam. Louis úgy beszélt hozzám, mint a régi időkben a hercegnőkhöz volt szokás.
- Nem Mr. Tomlinson, de köszönöm ajánlatát. - Továbbra is csak mosolyogni tudtam.
- Felettébb gyönyörűnek tetszik lenni mikor mosolyog Miss Wood. - Hajolt közelebb hozzám.
- Mr. Tomlinson ha kérhetném ne hozzon zavarba, mert még elpirulok.
- Az nem probléma kisasszony, ez is csak azt mutatja mennyire végzem jól a dolgom.
- És mi az ön dolga ha szabad kérdeznem?
- Boldoggá tenni önt kisasszony!
- Boldoggá szeretne tenni? - Kérdeztem, majd még közelebb hajoltam hozzá. Szánk már szinte összeért. Louis nyelt egy nagyot és éreztem nem igazán bír már magával.
- Igen szeretném. - Mondta, majd fenekemnél alul megfogott, lábaimat összefontam a derekánál és felvitt az emeletre. "Arról nem is beszélve, hogy úgy gondolod minden fiú odáig van érted, pedig itt a legtöbb megfektetne és kész". Zayn mondata ott zakatolt a fejembe. Felejtsd el Emily! Téved! Louis nem olyan! 
Szinte betörtük a szoba ajtaját. Lerakott és bezárta maga mögött az ajtót. Odalépett hozzám, közelebb húzott magához és megcsókolt. " Elhiszed, hogy itt téged mindenki mennyire szeret" Jutott eszembe Zayn másik mondata. Engem igen is szeretnek! Niall legalább is biztos. Louis is. Nem szerelemből de szeret. Tévedsz Malik. Tévedsz!
Louis szenvedélyes volt és vággyal teli. Imádom a közelségét, valahogy nem tudok betelni vele. Csókcsatánk közepette, elaraszoltunk az ágyig, ahol ledöntött. Felém tornyosult, levette rólam a felsőmet, majd az a szoba egyik végébe hajította. Apró csókokat hagyott testem különböző részein, ami belőlem hangos sóhajokat váltott ki. Szépen lassan vetkőztetett, egészen addig míg már csak fehérnemű volt rajtam. Kicsit felültem, eltolva magamtól Louis-t. Először furcsán nézett rám, de hamar rájött nem akarok semmi "rosszat". Levettem róla a felsőjét és így láthattam kidolgozott testének minden egyes porcikáját. Imádtam a látványt. Én jövök!  Lenyomtam Louis-t az ágyra, ő pedig hagyta magát, kicsit se volt ellenére a szerepcsere. Most én hintettem be csókokkal testének minden kis szegletét. V vonalánál, mindkét oldalon elhalmoztam puszikkal, ami belőle halk nyögést váltott ki. Folytattam volna, ha nem teper hirtelen maga alá. Gyönyörű kék szemei engem figyeltek.
- Biztos akarod? - És ez volt az a pillanat, amikor elszállt minden kétségem. Biztos vagyok benne, ha most azt mondanám, hogy nem akkor nem haragudna meg és abbahagyná. De én nem akarom, leállítani.
- Igen. - Válaszoltam.
- Nos akkor tényleg boldoggá tudlak tenni...

Niall Horan

- Bella! Bella, várj már egy kicsit. - Megragadtam csuklójánál fogva, hogy legalább lassítson.
- Mi van Niall?
- Nem beszélhetnénk?
- Még is miről? - Kérdezte, mintha nem értene semmit.
- Tudod te azt, ne játszd a buta libát! 
- Niall én már elfelejtettem, tovább léptem. Te is tedd ezt!
- Ennyi? Ennyit mondasz?  Felejtsem el? Tudod te, hogy mekkora bűntudat emészt már hetek óta?
- Erről nem én tehetek Niall.
- Te is közrejátszottál.
- Férfiak... Mind szűklátókörűek vagytok. - Forgattam meg szemeit.
- Ezt most magyarázd el, kérlek!
- Te csak azt nézed, hogy a kis barátodat milyen rosszul érinti majd a tény, hogy lefeküdtél velem. Bezzeg azt egyikőtök se nézi, hogy mi van velem. Kivagyok használva! Harry lefeküdhet bármelyik csajjal, de ha én teszem ugyan ezt, az már főbenjáró bűnnek számít. Elegem volt! - Szemeibe könnyek gyűltek. Megsajnáltam. Magamhoz húzom és bár először próbál eltolni, hamar megadja magát és szinte nekipréseli magát a testemnek. Megölelem, magamba szívom illatát, mire a szíven szinte kiugrik helyéről, olyan gyorsan ver. Tényleg ennyire belehabarodtam volna?
Miután megnyugtattam Bellát, hagytam hagy mennyen a dolgára. Kimentem a nappaliba és Zayn üldögélt a kanapén. Whiskey-t iszogatott. Arca kicsit nyúzott volt. Lehuppantam mellé. Zayn a fiúk közül a legjobb barátom, persze a többieket is nagyon szeretem, de ő áll hozzám a legközelebb, annak ellenére, hogy vannak zűrös dolgai..
- Mizu haver? - Kérdeztem tőle, majd levetődtem mellé.
- Semmi. - Mondta, majd ivott még egy kicsit a whiskey-ből.
- Kicsit nyúzott vagy. Nincs gond?
- Nincs.
- Ismerlek Zayn, tudom ha gond van. Szóval nekem ne hazudj! - Zayn csak féloldalas mosolyra húzza a száját. Ezzel szokta elkábítani a lányokat.
- Oké. - Válaszolja.
- Te, amúgy nem tudod hol van Emily? Már rég nem láttam. Vajon haza ment? - Kérdeztem, viszont mondataimra Zayn teste megfeszült és olyan erősen szorította a poharat, hogy azt hittem széttöri.
- Nem, nem tudom, hol van a te kis Emilyd. - Válaszolja gúnyosan. Sejtettem, hogy nem kedvelik egymást, na de ennyire...
- Jól van csak kérdeztem. Amúgy, majd jó lenne ha tudnánk beszélgetni.
- Csaj ügy? - Kérdezte miután lehúzott még egy adag piát.
- Zayn, szerintem túl sokat iszol! - Csak megrántotta vállát és ennyiben hagyta.
- Szóval?
- Igen az.
- Kitalálom. Emily. - Forgatta meg szemeit, majd gúnyosan elnevette magát.
- Két dolog Zayn. Az első, hogy ha lehet ne beszélj így picúrról.
- Picúr. - Nevetett fel Zayn.- Na igen azt hiszem, ez találó név. És mi a másik?
- Az, hogy nem Emilyről van szó. - Látszólag Zayn meglepődött, de mintha meg is könnyebbült volna.
- Na lökjed akkor, bár nem ígérem, hogy ebben az állapotomban felfogom minden szavad.
- Bella..
- Bella Stone? - Kérdezte nagy szemekkel.
- Igen.
- Aj tesó, azt ugye tudod, hogy azt a lányt szeretni veszélyes dolog?
- Tisztában vagyok vele, de akkor is... - Itt megakadtam, nehéz ezt kimondani.
- Szereted.. - Fejezte be Zayn a mondatomat.
- Igen.
- Akkor küzdj érte.
- Komolyan?
- Persze. Mit veszthetsz vele? Ugyan olyan esélyed van, mint Harry-nek
- Ezt nem hinném. - Ráztam meg a fejem.
- Aj ugyan már. Aranyos pofid van, szép kék szemed, te vagy a szőke herceg fehér lovon. Ezért minden lány bolondul.
-  De ő Harryé.
- És ezt ki mondja? Kőbe van vésve, vagy mi? Meg amúgy is, egy lány hamar megunja, ha úgy viselkednek vele mint, ahogy Harry viselkedik Bellával.
- Úgy gondolod?
- Ja. Persze te is tudod, hogy Harry nekem is olyan mintha a testvérem lenne, de ő körülbelül  annyira bánik jól a lányokkal mint én... Van esélyed, hidd el nekem. Te figyelmes vagy és aranyos és ez kell a lányoknak. De ha most megbocsájtasz, dolgom van, az a kis szőkeség szemez már velem egy ideje. - Mondta Zayn, majd feltápászkodott a fotelből és egyenesen a szőke lány felé vette az irányt. Nem csalódtam Zayn-ben. Tud ő kedves is lenni ha akar. Kár, hogy ezt az oldalát nagy valószínűséggel csak nekem mutatja meg.....

Emily Wood

Az örömhullám átjárja a testem. Feltörő nyögéseimet Louis csókjába próbálom fojtani, kisebb nagyobb sikerrel. Louis lihegve dől mellém. Nem tudunk megszólalni. Louis elképesztő és egy talpig úriember. Semmi olyat nem csinált ami nekem ne lett volna jó. Nem erőltetett semmit.
- Ez elképesztő volt. - Szólalt meg lihegve Louis.
- Aha. - Én csak ennyit tudtam kinyögni.
- De ugye nem bántad meg? - Kérdezte miközben fejét felém fordította.
- Nem. Egyáltalán nem.
- Fontos vagy nekem Emily, nem akarom, hogy az ami kettőnk közt történt az hatással legyen a barátságunkra.
- Nem lesz. -Ráztam meg a fejem. - Nincs semmi baj Louis.
- Ennek, nagyon örülök.
Hallod ez Malik? Fontos vagyok neki. Tévedtél, mindenben tévedtél!