5. Fejezet

Hiba volt?

Niall Horan

Tudod milyen érzés egy buli után, reggel másnaposan felkelni és rájönni arra, hogy az este egy hatalmas hibát követtél el, amit legszívesebben visszacsinálnál, de nem lehet? Ha igen akkor most mélységesen együtt érzek veled, ha nem akkor elmondom, hogy kurvaszar! Hogy lehettem ekkora barom? Nem lett volna szabad ezt tennem, egyszerűen csak el kellett volna mennem. Miért nem tettem? Miért nem? Talán mert nem is akartam? Meglehet. Hiba volt. Ismételgette egy idegesítő kis hang a fejemben. A kétségbeesés mely úrrá lett rajtam, már az őrület szélére kergetett. Nem kéne rosszul éreznem magam. Nem kéne, de még is így van. Bűntudat. Az egyik legrosszabb dolog a világon. Felemészt és kétségbe ejt. Megrémít. Mi lesz most? Kérdezem magamtól. A válasz felettébb egyszerű. Nem hazudhatok neki. Barátok vagyunk. De félek. Be kéne vallanom neki mindet és csak reménykedni, abban, hogy nem csinál ki. Megfogom bántani. Nem nem ez a jó szó. Csalódni fog. Csalódni fog bennem. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkaimat. Tanácstalan vagyok...

Emily Wood

Reggel van. A nap bevilágít a szobám ablakán és most átkozom azt a percet mikor éjjel úgy döntöttem, nem húzom le a redőnyt. Hiba volt. Ráadásul nem ez volt az egyetlen az este folyamán. A tény miszerint majdnem lefeküdtem Louis-val sem segített a helyzetemen. De ez nem, volt hiba! Mondogattam, próbáltam magam meggyőzni. Sikeresen. Harry-vel való táncom, viszont az volt. Nem kerülhetek közel hozzá. Megbántana. Pont olyan mint a többi, semmivel sem különb. Nem tehetem ezt magammal már megint. Nem kell többé olyan srác, aki csak fájdalmat okoz. Nem kell! A fejem hasogatott. Kell egy rohadt aszpirin! De hiába vagyok tisztában ezzel a ténnyel, a testem valahogy nem reagál. Túl fáradt vagyok. Gondolataimba merülök, de hamar rájövök, hogy ez nem jó ötlet. Akarva, akaratlanul ugrik be egy arc. Egy arc, kinek személyére egyáltalán nem áll szándékomban emlékezni. De valahogy még is megragadtak bennem vonásait. Rossz ötlet Emily, nagyon rossz! Felejtsd el, verd ki a fejedből! Hallod? 

- A picsába már.. - Szitkozódtam, mikor rájöttem, hogy csak akkor szabadulhatok meg a nap kínzó sugaraitól, ha lehúzom a redőnyt. Oda vonszoltam magam, majd egy hanyag mozdulattal megrántottam a kis zsinórt és a nap csodák, csodájára már nem is bántotta a szemem. Épp, hogy visszavetődtem volna az ágyra, megszólalt a telefonom. Ki a rák keres ilyenkor? Viszont mikor ránézek a fali órámra rájövök, hogy egykor, talán már jogosan hívogathatnak az emberek. Kómás fejjel, azt se nézve ki hív, veszem fel a telefont.

- Haló? - Szóltam bele a telefonba, nem túl barátságos fáradt hangon.

- Jaj bocsi, csak nem felébresztettelek? -Hangját meghallva, egyből elszállt az összes haragom és a helyét átvette a szűnni nem akaró fáradtság és fejfájás.

- Nem te ébresztettél fel Niall. - Közöltem vele, miközben fiókomban kutattam valami gyógyszer után.

- Miért ki volt az? -Érdeklődik.

- A nap. - Sóhajtottam. - Az a kibaszott nap Niall. Az volt az ami megzavarta a szunyókálásomat. Hülye nap. - Niall felnevetett, de hamar elhalkult, szinte éreztem, hogy szeretne valamit elmondani, de nem akarja, vagy csak nem meri. - Minden rendben szöszi? - Kérdezek rá. Habozott a válasszal sokáig nem is szólt semmit. -Itt vagy?

- Igen. - Kaptam választ. - Mond nem lenne baj, ha átmennék hozzátok?

- Persze, hogy nem. De ugye jól vagy?

- Majd elmesélem, ha átmentem. Kettőre ott vagyok.

- Oké várlak. - Azzal letette. Nem tudom mi van vele, elég lehangoltnak tűnt. Remélem semmi komoly.

***

Míg Niallre vártam, addig lementem a konyhába és csináltam magamnak valami ehetőt. Anyu és apu már megint elutaztak, de a munkájukból kifolyólag ez nem is meglepő. Most közel két hétig nem lesznek itthon, de ezt már megszoktuk. Amíg kisebbek voltunk dada vigyázott ránk, de már lassan két éve egyedül hagynak minket. Bíznak bennünk és eddig még soha nem adtunk okot arra, hogy ez ne így legyen. Chris is levonszolja magát a konyhába, én pedig mosolyogva nyugtázom ő is ugyanolyan hülyén néz ki min én. Haja kócosan össze vissza áll, póló nincs rajta, de egy melegítő nadrágot azért magára rángatott. Szemei alatt lévő karikák, jelezték ő se aludta ki magát. Felnevettem, de ő csak szúrós tekintetével jutalmazott.

- Tudod te se nézel ki jobban. -Szólt be öcsém és egy újabb kanál müzlit emelt a szájához.

- Tudom. -Válaszoltam még mindig mosolyogva. 

- Akkor ne nevess ki, fáradt vagyok és.... Várj az az én pólóm? - Vonja fel a szemöldögét.

- Amúgy Niall nem sokára átjön. -Közöltem vele. -Csak szólok nehogy meglepődj.

- Aham. Szóval mikor is búrtad be a felsőm?

- Ugye nem baj?

- Az, hogy elvetted a kedvenc pólómat és pizsama ruhát csináltál belőle?

- Mi? Ja nem. - Legyintek. -Az, hogy Niall átjön.

- Szerettem az a felsőt. -Sóhajt nagyot. - De ha ennyire kell megtarthatod. -Elvigyorodtam. Először is mert úgy beszélgetünk, hogy nem válaszolunk egymás kérdéseire, ráadásul úgy, hogy két külön dologról beszélünk. Másodszor pedig, mert pont ez volt a célom. Imádom ezt a felsőjét. - Amúgy nem baj ha átjön a herceged, de ha lehet ne csináljatok semmi rosszat. - Mondta, majd kacsintott egyet.

- Hülye. - Nevetek fel és mivel végeztünk a reggelinkkel, a mosogatóba raktuk a tányérjainkat és külön utakra indulunk. Chris elmegy a barátaival moziba, ami nem is baj mert így nyugodtabban tudok beszélni a szöszivel.

Hamarosan csengő hangját hallom és szinte rohanok, hogy kinyissam. Azt ajtó kitárult és szőke barátom szinte abban a pillanatban, magához von és szorosan megölel. Nem szól, nem beszél, de érzem valami baj van. Nem tudom mi az, de szüksége van egy barátra, aki támogatja. Én sem szólalok meg, csak szorosan ölelem. Niall mély levegőket vesz, majd kifújja. Szorít, szinte szétroppantja csontjaimat, de nem számít. Nem érdekel. Fogalmam sincs mennyi ideig állhattunk így, de egy darabig biztos. Lassan eltávolodik tőlem, lenéz rám kék szemeivel, amiben fájdalom csillog, majd megkérdezi.

- Van valami édesség? - Megeresztek egy mosolyt. Nem is ő lenne.

- Csoki, eper esetleg vanília fagyi megteszi?

- Tökéletes lesz. -Válaszolja, majd nyom egy puszit a fejem búbjára és bemegy a házba.

Bementünk a konyhába, Niall felült a konyhapultra, míg én kivettem a fagyit a mélyhűtőből.

- Milyet kérsz? -Kérdezem.

- Mindháromból kérek. -Villantott felém egy angyali mosolyt, de még ez sem volt meggyőző.

Szedtem neki egy nagy tálba mind a három ízből, majd azzal együtt felmentünk a szobámba és leheveredtünk az ágyra. Niall nekidőlt az ágy háttámlájának, úgy folytatta az evést.  Én is így tettem. Kíváncsian néztem Niallt, gondoltam csak elkezd beszélni, hisz nem erőltethetem, majd elmondja ha készen áll rá.

- Tudod...- Szólalt meg, de végül nem mondott többet.

- Niall figyelj rám! Nézz ide! - Felém fordította fejét. -Bármi van nekem elmondhatod. Bízhatsz bennem!

- Tudom.

- Akkor miért nem mondod el mi a baj?

- Mert félek.

- Még is mitől? -Értetlenkedek.

- Attól, hogy elítélsz és, hogy csalódsz bennem.

- Niall bármit tettél nekem elmondhatod, én nem ítéllek el. Mondd el mi bánt, hátha tudok segíteni.

- Rendben. -Nagy levegőt vett, majd olyan gyorsan kezdett el hadarni, hogy nagyon figyelnem kellett azért, hogy megértsem - A tegnapi bulin lefeküdtem azzal a lánnyal akivel Harry jár. - Kellett pár másodperc míg felfogtam Niall szavait. Niall lefeküdte egy lánnyal, ez eddig oké. Lefeküdt azzal a lánnyal akivel Harry jár. Várj mi van? Harrynek van barátnője?

- A fürtösnek van barátnője? - Ismételtem meg magam, csak most hangosan.

 - Van. -Sóhajtott.

- Én ezt nem értem. A göndörkének van barátnője, aki elnézi neki, hogy nyomul a létező összes lányra?

- Valahogy úgy. Elvileg ők ilyen nyitott kapcsolatban élnek. -Elgondolkodtam.

- Akkor ezzel mi a baj? Nyitott kapcsolat, nem párkapcsolat.

- Az lehet, de ez nem ilyen egyszerű, két okból kifolyólag.

- Mégpedig?

- Az egyik, hogy ez bizonyos lány elképesztően szerelmes Harrybe. Nagyon részeg volt tegnap és én ezt kihasználtan. Ha józan egy perig se fordult volna meg a fejében, hogy velem legyen. -Itt egy keserű mosoly jelent meg Niall arcán. Csalódott lenne? - E miatt elképesztő bűntudatom van. Szegény lány reggel, teljesen kiakadt rám és megesketett, hogy Harrynek egy szót sem szólhatok. Ő is pontosan tudja, hogy miféle kapcsolatban él , csak Harryvel ellentétben ő fülig szerelmes, én pedig kihasználtam egy ilyen ártatlan lány gyenge pillanatát. Elképesztően szar ember vagyok. Na és persze barát - Nevet fel kínosan. Bánt, hogy Niall így vélekedik magáról, de nem szólok, had folytassa. - A másik ok az, hogy Harry nagyon jó barátom, én meg csak így elárultam. - Na ez szép. A szöszi most hülyeségeket beszél, lehet, hogy a fürtös a barátja, de az egy tapló, egy lányt sem érdemelne meg.  Elárulni? Ez vicc.

- Ez valami hülye pasi szabály?- Kérdezem meg.

- Nem ez a " Ha egy barátomnak van egy kiszemelt csaja, aki fülig szerelmes belé, akkor nem szúrom hátba és nem fekszek le a lánnyal aki köztudottan az övé " szabály.

- Köztudottan? Észre veszed egyáltalán, hogy beszélsz a lányról Niall? - Sóhajtok fel. Niall nagyra nyílt szemekkel várja válaszom. -Pont, úgy mintha valamiféle tulajdona lenne. Pedig nem az. Én megértem ha bűntudatod van, hisz Harry a barátod, a csaj meg nyilván egy ártatlan harmadik ebben az egészben. De gondolj csak bele szöszi, ők nem járnak. Meg amúgy is a fürtös paraszt tud lenni. Nem ismerem régóta, de szerintem ő az a tipikus " összetöröm a lányok  szívét mert a helyes pofim miatt megtehetem" fajta fiú. - Niall itt felnevetett. Ma először, amiért hálás voltam.

- Szóval nem haragszol?

Én? Miért haragudnék? Barátkén az a dolgom, hogy segítsek és ha tévedsz felnyissam a szemed. Nem pedig az, hogy ítélkezzek feletted.

- Köszönöm. -Motyogja, majd nekem veti magát, arcát nyakamba fúrja és újból szorosan ölel. -Köszönöm. -Ismétli meg vagy háromszor.

- Ugyan. -Nevetek fel. Niall elválik tőlem, lefekszik az ágyra és a plafont kezdi el kémlelni.

- Deeee amúgy. -Kezdek bele sejtelmesen, majd törökülésbe helyezkedtem a szöszi mellett. -Elmondhatnád, ki az a rejtélyes lány akinek te se meg a fürtös se tudott ellenállni. -Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de ezt Niall-nek semmi pénzért nem ismertem volna be. Hogy miért? Fogalmam sincs. Niall viszont csak hallgatott, nem szólt. - Na kérlek. -Könyörgősre vettem a figurát, tudni akarom ki csavarta el Harry fejét. Na és persze a szösziét...

- Egy csodálatos lány. -Válaszolta.

-Köszike ebből most sokat megtudtam. -Válaszoltam durcisan.

- Mit akarsz még tudni? -Fordította buksiját felém.

- Ó nem is tudom. Mondjuk a nevét, vagy, hogy melyik osztályba jár, esetleg valamilyenféle információt arról kiről is beszélgetünk. -Mutogattam össze-vissza.

- Szép a szobád.

- Na nem ezt ne csinálja Mr. Horan, mert még netalántán az feltételezem, hogy nem bízik meg bennem.

- Jó elmondom. - Csönd? Ez lenne a neve? Mert Niall még mindig nem beszél.

- Niall! -Szóltam rá.

- Bella Stone. -Nyögi ki végül, nekem meg még az állam is leesik.

- Bella Stone?  - Kérdeztem rá a biztonság kedvéjért.
- Igen.
- Te most az osztálytársunkról  Bella Stoneról beszélsz?
- Ismersz másikat is? - Fejemet rázva adom tudtára, hogy nem. -Na látod akkor valószínűleg ugyan arról a személyről beszélünk.

- Beszarás. -Sóhajtottam. Niall hülye fejet vágva meredt rám.

Bella Stone. A suli egyik legszebb lánya. Hosszú vörös haja és smaragdként csillogó zöld szemei vannak. Karcsú, de egyben sportos alakja figyelemreméltó. Még női szemmel nézve is egy tíze skálán tízes. De nem az a tipikus menő csaj, aki porig aláz másokat, sőt kedves, aranyos és én eddig abban a hitben éltem, hogy egy félénk és törékeny lány. Erre kiderül, hogy a suli focicsillagai közül kettő is megvolt neki. Nem tudok, hogy vélekedni erről. Egyszerre vagyok dühös, csalódott, de még is boldog. Dühös mert most már értem miért nem bírtak magukkal a fiúk. Csalódott, mert megint félreismertem egy ember, de még is boldog meg Niall megbízott bennem annyira, hogy ezt elárulja nekem.
- Hahó föld hívja Emilyt. Itt vagy? - Hadonászott kezével az arcom előtt Niall. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy el is feledkeztem a jelenlétéről.
- Ja, csak meglepődtem. Nem néztem volna ki a csajból, hogy ennyire....Ennyire megkapható? Fogalmam sincs, hogy ez a megfelelő szó-e erre, de teljesen le vagyok döbbenve.
- Hazudnék, ha azt mondanám értelek. - Nevet fel a szöszke.
- Nem tudom én csak...kurvaszar ember ismerő vagyok. -Dörzsöltem meg a homlokomat. Niall felnevetett.
- Most komolyan Niall, én azt hittem Bella egy ártatlan bárány, akit félteni kell a farkasoktól.
- Nem egészen. -Húzta mosolyra a száját. - Ő egy nagyon is határozott nő aki tudja mit akar és azt is, hogy hogyan szerezheti meg. Egyáltalán nem egy ártatlan bárány, inkább olyan mint egy fekete özvegy. Szépsége elkábít és te elhiszed, hogy jelentesz neki valamit, de a végére kiderül, hogy ez csak egy jól megszervezett csapda amibe ha belekerülsz nincs menekvés. Lehetne ezt hálónak hívni, de szerintem találóbb név rá a szerelem. A szerelem csapdája. Ebbe beleesni pedig hatalmas hiba. - Az állam leesett és hatalmasra nyílt szemekkel vizslattam barátomat, aki a lepedőt bámulta. Ez egy vallomás volt. Szerelmes Bellába. Beleszeretett. Akkor ez a helyzet elcseszettebb mint hittem. Adott egy fiú ki semmibe vesz egy lányt és egy másik aki teljes szívéből szereti azt. Na és persze adott egy lány, aki rossz fiúba szeretett bele. Akkor még is csak tévedtem. Nem Bella az ártatlan harmadik ebben a történetben, hanem Niall. Niall az aki igazán szenved és erre csak most jövök rá. Barátomra nézve rájövök jobban fáj ez neki, mint azt kimutatja. Hisz milyen szar lehet a tudat, hogy álmaid nője, a szívszerelmed részegen lefekszik veled. Te tudod, hogy ebből rosszul is kijöhetsz, de reménykedsz abban, hogy valami változik. Reggel azonban felkelsz és a lány még csak hallani sem akar erről az egészről. Számára ez csak egy elcseszett hiba volt, míg neked a világot a boldogságot jelentette. Hirtelen felindulásból döntök, szinte nem is gondolkodok. Lenyomom Niallt és ráülök a csípőjére. Kikerekedett szemekkel bámul rám, szerintem azt hiszi megbolondultam. Határozott tekintettel nézek rá, kezeit lefogom, arcán most már teljes az értetlenség. Nem teheti ezt magával, nem hiheti azt, hogy ez hiba volt. Nem! Az felemésztené és a bűntudata csak nőne és nőne. Meg kell vele értetnem. Muszáj!
- Nem mozdulsz innen, míg ki nem mondod! - Szólok rá. Félrefordítja fejét, innen tudom megértette. - Hallod? Mondd ki! - Csal fejét rázza, de még mindig nem néz rám. - Nem teheted ezt magaddal! Ha nem vallod be magadnak, csak rosszabb lesz. Higgy nekem. Szóval gyerünk, add ki magadból!
- Nem!
- Miért?
-Mert semmi értelme nem lenne.
- Miért?
- Mert nem változtatna semmin.
- Miért?
- Mert ugyan úgy fájna.
- Miért?
- Hagyjuk ezt! - Egyre dühösebb lett, ahogy én is.
- Nem Niall! Válaszolj! Miért?
- Mert kibaszottul szerelmes vagyok belé. Mert kurvára fáj, hogy ő nem ezt érzi és mert a puszta tény, hogy lefeküdtünk számomra nem hiba. Nem volt az és soha nem is lesz! - Niall üvöltött, de nem haragudtam rá. A következő pillanatban, rázkódni kezdett alattam a teste, leszálltam róla ő pedig felült. Torkomban egy hatalmas gombóc növekedett mikor megláttam sírni. Még, hogy egy fiú nem szenvedhet a szerelemtől. Hülyeség... Gondolkodás nélkül zártan őt karjaimba. Niall hátamra rakta kezét pólóm hátát szorította, fejét nyakamba fúrta és éreztem könnycseppjeit bőrömön. Jobb így neki. Jobb ha kiadja magából. Nem érezhetek bűntudatot. Erősen szorítottam azt akartam, hogy érezze én vele vagyok és vele is leszek....