11. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új rész. Remélem tetszeni fog nektek.

Jó olvasást! :)

Télnyitó Bál

- Télnyitó Bál. - Olvasom fel hangosan, az előttem lévő poszter hatalmasra szedett betűit.

 Na igen az előző egy hónap, mint egy villanás olyan gyorsan eltelt. Lassan itt a tél, a karácsony és a szilveszter is.

  A poszter kinézete egyszerű. Világoskék alap, rajta néhány hópehellyel, rajta a dátum és a bál kezdetének időpontja. Alul pedig feltüntették a bál szervezőinek neveit is, ami közül egy kiemelkedett. Aprót mosolyogtam, gondolhattam volna, hogy részt vesz a szervezésben. A plakát alján még ez a mondat volt olvasható. " Gyere el a bálra partnereddel együtt és legyetek ti a legszebb pár, a Télnyitó Bál éjszakáján"  Na igen, úgy látszik, hogy ez a szokás nem csak az amerikai iskolákban hagyomány, hanem itt Angliában is. Furcsa mert én mindig jobban éreztem magam ha egyedül mentem. Hisz ha ketten vagytok, figyelni kell a másikra és alkalmazkodni kell egymás igényeihez, ami nekem soha nem ment. Mikor egyedül mész, akkor táncolsz amikor akarsz és azzal akivel akarsz. Azt iszol, amit inni szeretnél és nem azt, amit kedvességből hoznak neked és bár te nem szereted, megiszod mert az úgy illendő. De mindegy is. Ha elhív valaki elmegyek és ha nem akkor is. Veszteni, nem vesztek semmit.

   A folyosón végigsétálva, rájövök, hogy mindenkit elkapott a bál őrület. A fiúk sorban osztogatják, a kiszemelt lánynak, a virágbokrétákat, amik azt jelzik, hogy már foglaltak. Igazából ezt a bál napján szokás odaadni, de úgy látszik ez itt máshogy működik. A lányok boldogok, csukójukon virít az apró virágcsokor. Beérve az osztályterembe, nem várt látvány fogad. Először azt hiszem baj van, de hamar rájövök, hogy tévedek. A lányok és a fiúk két részre oszlottak, de korántsem egy veszekedés miatt. A lányok boldogan mesélték egymás közt, hogy ki hívta meg őket, míg a fiúk büszkén mondogatták, hogy melyik lány mondott nekik igen. Aranyos látvány volt, azt meg kell hagyni. Egy lány boldogsága azonban túlragyogta a többit, ez pedig nem másé volt, mint Belláé. Ha a hatalmas vigyor az arcán nem, de az óriási és gyönyörű virágbokréta tuti elárulja, hogy bizony nem mással érkezik majd a bálra, mint a fürtössel. Nem tudom, hogy miért, de mérges lettem, de nem a tény miatt, hogy Harry lesz a partnere, hanem mert naiv. Harry csak kihasználja, de szerintem ezt ő maga is tudja. Harry is bosszant. Úgy játszik ennek a lánynak az érzéseivel, hogy az már nekem fáj, de most legalább volt benne annyi, hogy nem egy másik lányt hívott el. De, ha jobban belegondolok, bár ne hívta volna el. Nem tudom és nem is akarom megtudni, hogy Niall milyen csalódott lesz, ha megtudja, hogy Harry már megint lekörözte. Haragszok a göndörre. Nagyon. Talán jobban mint kéne. De vajon miért érzem így?

  A pár perccel ezelőtti örömöm, elszállt és felváltotta a düh. Az emberek boldogsága kezdett nyomasztó lenni és úgy éreztem, hogy megfulladok. Gondolkodás nélkül álltam fel és viharzottam ki a teremből, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Utam egészen a másik osztályhoz vezetett, a folyosó legvégén. Ashly az akire most szükségem van. Szinte berontok az osztálytermükbe, nem törődve az értetlen pillantásokkal. Betoppanásom idején, egyből kiszúrom a göndört. Na igen, hiszen ő is ebbe az osztályba jár. Király... Ő a padon ülve beszélgetett Zayn-el. Ennél rosszabbkor, már nem is jöhettem volna. A két fiú szinte ugyan úgy ült a padon. Lábuk szét, kicsid bedőlve. Az egyetlen különbség az volt, hogy Zayn lábai a széken voltak, míg Harry csak úgy lógatta őket. Mondjuk nem sok kell neki, hogy leérjen a lába. Jobban megnézve, tényleg elég magas. Valamin éppen nagyon jól szórakozhatott, gondolom barátja mondott neki valamit, mikor tekintete hirtelen megállapodik rajtam. Látszik, hogy nem igazán tudja, hova tenni érkezésem, de végül csak elmosolyodik. Legszívesebben most megfojtanám, de nem mutatom ki neki, hogy mennyire dühös vagyok rá. Nem kell, hogy tudjon róla. Mivel, Harry már egy ideje engem tisztel ki figyelmével, barátja követi tekintetét és így Zayn is farkasszemet néz velem,de már nem törődve velük ükök le barátnőm mellé, a hátsó padba. Nem nagyon izgat, kinek a cuccait tolom arrébb, hogy elférjek. Leülök a székre, fejemet lehajtom és elterülök a padon.

- A bál? - Kérdez rá Ashly.

- Az. Miért kell mindent túlbonyolítani? Beteges. És ha nem fiúval megyek, akkor mi van? Nem engednek be? Szánalmas.. - Dünnyögtem, bár magam is jól tudom, nem ez az igazi bajom.

- Emily, miért nem mondod el, hogy mi bánt igazából? - Szóval Ashly is átlát rajtam. Kezdek teljesen kiismerhetővé válni. Ez szomorú....

- Magam sem tudom. - Sóhajtok nagyot. - Csak a bál napját mindenki egy meseszerű napnak látja, mikor a rút kiskacsából gyönyörű hölgy lesz, a gonoszok megkapják méltó büntetésüket és a hercegek is megtalálják, a hercegnőjüket. De szerintem ez csak tévképzet. Vajon miért nem hiszek a tündérmesékben?

- Mert nem akarsz hinni bennük. - Ad egyszerű választ barátnőm és igaza volt.

- Te hiszel bennük?

- Próbálok, bár nekem mindegy is, hisz én nem megyek a bálba.

- Dehogynem jössz! - Mondom határozottan. - Tudom, hogy nincsenek jó emlékeid a bálokkal kapcsolatosan, de nem szabad hagynod, hogy ez hatással legyen rád, egészen a végzős évedig. Mit szólsz ehhez? Elmegyünk együtt a bálra és jól fogjuk magunkat érezni. Szépen kiöltözünk, bár ezt a rész utálom a legjobban, de megéri. Megcsináljuk egymás haját és sminkjét mint a filmekben és egész éjszaka táncolni fogunk és boldogok leszünk, mert megérdemeljük. Egy napra mindketten hercegnők lehetünk és ez kijár nekünk. Na benne vagy?

- De Emily, téged úgy is elhívnak. Miattam ne mondj nemet egy fiúnak sem. Egy hercegnő csak akkor ragyoghat igazán, ha van ki ragyogtassa. Kell egy herceg aki ragyogtat.

- Nem kell. - Rázom meg a fejem. - Héj te! - Szóltam oda egy számomra ismeretlen gyereknek, aki előtt több kis virágcsokor is hevert. - Adj egyet légy szíves. - És adott is egyet, én pedig felálltam egy székre, hogy magasabbnak tűnjek és belekezdtem a mondandómba. - Ashly Donovan! Nem sok ideje ismerlek, de azt tudom rólad, hogy kedves, aranyos, humoros, érzékeny és rendkívül jó ember vagy. Nagyon megszerettelek. Tudom furcsa ilyet kérdezni, főleg mert lány vagyok, de azért megkérdezem. Ashly, eljönnél velem a Télnyitó Bálra? - Éreztem, ahogyan harminc szempár erősen engem vizslat. Ashly először bambán bámult rám, majd nagy mosollyal az arcán, nevetve csak ennyit mondott.

- Persze, hogy elmegyek! - Leugrottam a székről és abban a pillanatban magához szorított. Azt hittem megfulladok, de nem bántam, mert tudtam boldog és ez mindennél többet jelentett. Az osztálytársai egész kedves figurák. Odajöttek és lepacsiztak velem. Az ő szavukat idézve, atom laza voltam. Sokan körénk gyűltek, bár nem tudom miért. A lényege az volt, hogy menőnek tartották beszédemet, bár én nem menőségből cselekedtem. Azért jól esetek a kedves szavak és ahogy elnéztem a barátnőmnek is.

  A tömeg mögött kiszúrtam valakit. Engem nézett. Én néztem őt. Ő elmosolyodott. Én mérges lettem. Ő továbbra is engem nézett. Én meg nem tudtam elszakadni a tekintetétől. Zayn. Miért van ez mindig így?

***

Visszaérve az osztályterembe az a tény fogadott, amire ugyan számítottam, de soha nem akartam tapasztalni. Niall romokban hevert. Látszott rajta a csalódottság és a fájdalom. Az agyamat olyan hirtelen lepte el a sötét köd, hogy azt hittem, nem tudok megálljt parancsolni magamnak és megtépem Bellát. Mert pontosan tudom, hogy mi történt, az idő alatt, míg nem voltam itt. Niall nyilván boldogan érkezett ma iskolába, azzal a gondolattal, hogy ő lesz az akivel Bella a bálra megy. Nyilván azt is látta, hogy Bellán ott a virágbokréta, de Niall nem az a fajta, aki ettől meghátrál. Innen pedig egyszerű kitalálni. A kis vörös nemet mondott, ezzel a keserűség torkába taszítva a legjobb barátomat. Leültem Niall mellé. Kezem a hátára raktam és óvatosan megsimogattam. Fejemet vállára hajtottam és adtam az arcára egy puszit. Ugyan halványan elmosolyodott, de nem dobott sokat a hangulatán.

- Nem ér meg ennyit Niall. - Mondtam halkan.

- De megérné, ha hagyná, hogy megmutassam, jobb vagyok mint Harry. - Hangjában fájdalom csengett. Rossz volt ezt hallani.

- Hidd el egyszer úgy is rájön. Egy nap rádöbben, hogy olyan emberre pazarolta az idejét, aki nem becsülte meg és nem is szerette. Egy nap úgy is rájön. Te pedig ha igazán türelmes vagy és tényleg ennyire szereted, ott leszel vele akkor is mikor felnyílik a szeme és rájön, aki igazán kellett volna neki az végig ott volt mellette.

- De ez mennyi idő még? - Kérdezte és szinte biztosra veszem, hogy most már sír is. - Mennyi idő míg én is boldog leszek?

- Hisz ő se boldog....

- Ugyan. Virul, mióta Harry meghívta a bálra.

- Ez olyan boldogság Niall ami nem igazi. Hisz pontosan tudja, hogy csak kihasználják, de a szívében a remény, hogy talán mégis helye lehet Harry mellett, erőt ad neki, hogy úgy érezze magát, mint aki tényleg boldog. De ez nem igazi boldogság, ez csak egy buta dolog amit az emberek szerelemnek hívnak. Mert tény, hogy Bella szerelmes. Harrybe szerelmes. De mondok én neked valamit Niall. Bella még maga se tudja, hogy mit érez. Látom mikor rád néz, olyankor mindig mosolyog. Keres téged és minden meccsen kint van amin játszol. Tudom, most biztos azt gondolod, hogy a fürtöst nézi, de nem. Téged figyel. Ezt múltkor figyeltem meg, mikor utoljára az edzéseteken voltam. Ő biztos tagadná, de ez így volt. És bár a szíve még nem, de az esze már biztosan tudja, hogy téged kéne szeretnie, sőt szeret is, csak nem mutatja ki. Ezzel védekezik az ellen, hogy kiszeressen a göndörkéből.

- Komolyan így gondolod?

- Persze, szöszi.

- Szóval azt mondod, hogy várjak?

- Csak addig, míg érdemes. De azt majd úgy is érezni fogod, hogy mikor kell feladni és elfelejteni.

- Annyival könnyebb lenne téged szeretni picúr.. - Nevet fel keserűen.

- Ezen már én is gondolkodtam Niall. Ha téged szeretnélek, könnyebb lenne minden. Nincs kétely és nem félnék a csalódástól sem a fájdalomtól, de valahogy nem tudnék beléd szeretni. Furcsa nem? Pedig minden meg van benned.

- Én ugyan így érzek. De a barátságunk nekem sokkal fontosabb.

- Szint úgy. - Válaszolom.

- Picúr?

- Igen szöszi?

- Eljössz velem a Télnyitó Bálra? - Na bumm. Erre most mit mondjak? 

- Mit szólnál hozzá, ha hárman mennénk? - Kérdezem félve.

- Már elhívott valamelyik fiú? - Kérdezte egy keserű mosollyal az arcán.

- Igazából én hívtam el egy lányt. - Vakartam meg a tarkóm.

- Egy lányt? - Kérdezte Niall nagy szemekkel.

- Jaj, ne értsd félre. - Nevettem fel. - Csak szomorú volt, hogy őt nem hívta el senki, így hát felálltam egy székre és elhívtam én és.... - Nem tudtam befejezni, mert Niall hangos nevetésbe tört ki.

- És én ezt nem láttam? A pici Emily Wood, felállt egy székre és megkért egy lányt, hogy mennyen el vele a bálra. - Nevetett tovább. Nem bántam. Örültem, hogy boldog. Nevetése zene volt füleimnek Hirtelen kezeket éreztem magam körül, a nevetés elhalkult, csak két mondatocska ütötte meg a fülemet, ami olyan halk volt, hogy szinte alig halottam.

- Köszönöm. Szeretlek...